Édes balszerencse ✅

17. fejezet

Nem kell sokat sétálnunk, hamar oda is érünk. Szinte minden hotel mögött ott van a tengerpart, ahogy a miénk mögött is. Egyetlen probléma csupán, hogy miénk nem olyan szép és jól karbantartott, mint amik mellett eljöttünk az érkezésünk napján. Csalódott vagyok, nem ilyennek képzeltem el a partot. Mindenki ismeri szerintem azt az érzést, amikor teljesen beleéli magát valamibe, minden este arról álmodozik, és végül hatalmas csalódás lesz az egész. Na velem most pontosan ez történt. Talán, ha nem vártam volna ennyire, akkor nem lett volna ekkora az elvárásom és sokkal jobban élvezném a szigetet. De én a tengerpartról folyamatosan álmodoztam, azt hittem hogy mindenhol pálmafa lesz, függőágy meg napozóágyak, a part homokos, szinte már fehér. Na meg ehhez hasonló álmok. De itt nagyon nem úgy néz ki. Egy pálmafát se látok, se napozóágyat, a napernyők nagy része pedig ki van szakadva. Teljesen hanyag az egész. De nem hagyom, hogy ez elvegye a kedvemet. Igaz, hogy nem úgy sült el ez az egész, ahogy gondoltam, de attól még jól akarom magam érezni, bár nehéz leküzdeni a csalódottságomat.

Van egy étterem közvetlenül a part mellett. A terasza belóg a tengerre. Ez viszont tetszik. Nickkel úgy döntünk, hogy itt eszünk, úgyis már ebédidő van és éhesek is vagyunk. Ezzel a hellyel nincs is semmi problémám, bárcsak minden ilyen tökéletes lenne itt. Az étel is finom és a hangulat is jó, igazi tengerparti érzést áraszt magából.

Az ebéd után egy kicsit pihenünk a napon. Szerencsére hoztunk egy pokrócot, arra telepedünk le napozóágy hiányában. Jó érzés ilyen verőfényes napsütésben heverészni. A nap simogatja bőrömet, ez az érzés a kedvencem.

Körülbelül egy óra múlva Nick szakít ki békés nyugalmamból.

- Bemegyünk a vízbe? - ül fel.

- Napozok - fordulok hasra.

Annyira jó feküdni, nincs kedvem felkelni.

- Hova napozol még? Már így is fekete vagy. Na, gyere már be - nyaggat.

- Ez az alap színem, és jól esik a nap - makacsolom meg magam.

Nick nem válaszol. Azt hiszem, hogy bement a vízbe. Csukva van a szemem így nem látom, hogy hol van, vagy mire készül. Mint kiderül, rossz ötlet volt nem figyelni rá. Egy laza mozdulattal felkap és a vállára dob.

- Mit művelsz? - sikítok fel, de ő nem válaszol, csak nevet rajtam. - Segítség! - kiabálok, de igazából senkit nem érdekel.

Nicket se hatja meg visításom, rendületlenül halad a víz felé. Minél közelebb érünk, annál nagyobb ijedtség tör rám.

- Bele ne merj dobni - kiáltom mikor már Nick derekáig ér a víz.

Amint kiejtem ezt a bűvös mondatot a számon, már csak annyit érzek, hogy repülök. Ez a bunkó belevágott a vízbe. Ösztönösen a napszemüvegem után nyúlok, nehogy elsüllyedjen a vízben amikor landolok. Egy pillanat alatt érzem egész testemen a hideg vizet. Ijedten török fel a felszínre. Hirtelen levegőt is alig kapok, és tetőtől talpig vizes leszek, de legalább a napszemüvegem megvan.

- Megőrültél? Ettől le is állhat a szívem - csapok a vállára teljes erőmből, de neki meg se kottyan.

- Amíg a közeledben vagyok, addig ne aggódj amiatt, hogy leáll a szíved - kacsint rám.

- Ez nem vicces - rakom keresztbe a karomat.

- Ne csináld már Ava. Gyere ide! - nyújtja felém a kezét én pedig elfogadom.

Odabújok hozzá, egy csókot nyom az ajkamra.

- Soha nem csinálnék olyat, amitől bajod lenne - bújik bele a hajamba.