Tudom hatalmas a szíved
és
bele kell férnie mindenkinek
úgyhogy
összehúzom magam, marad még hely
nem kérek romantikát
csak szeress még egy kicsit
hát hé,
hova lett az a piszkos magány?
Szavaid hallva esténként
sosem érzem kínosnak a csöndet
mert
csöndje csak annak van ki rengeteget beszél
hát beszélj még hozzám.
Sőt!
mondd el világod
talán akkor megértem én is milyen odafent
de ha mégsem mindig válaszolok kérlek,
értsd meg hogy nem megy
mert van ott valaki aki a pokolba kerget
és
nem értelek Téged sem mert
össze vissza beszélsz
ha
elengedted akkor minek ez a szép új remény?
De
én ehhez nem értek és
közöm sincs hozzá csak
tudod a szívem megtörik mikor arra gondolok, hogy
ő ott lehet és ő
mindig Veled lehet
igen féltékeny vagyok de...
naés most mondd, ki nem?
Ne haragudj babám most, bocsásd meg ezt nekem
ha elveszítenélek nekem az lenne a végzetem
de
nem tudok folyton szó nélkül csak várni
és néha nekem is jól esik kiabálni
de aztán
rájövök, hogy zavarlak és
van saját életed
így hát visszább veszek és
megvárom míg Te kezded
csak mondd
mondd, hogy szeretsz
és mondd újra,
hogy hiányzom
mert engem itt a semmiben már fölemészt a magányom.
