Hogyan lettem szex rabszolga

1.

Ez a történet arról szól, hogyan lettem szex rabszolgából embercsempész.

Az igazat megvallva, ez azért kicsit hatásvadász bevezető.

Napi értelemben véve a rabszolga, mint fogalom, olyan személyt takar, aki nincs ráhatással saját sorsára és cselekedeteire, aki más személy, személyek kénye-kedve szerint kiszolgáltatott, mások saját tulajdonként kezelnek, befolyásolják sorsát. Átvitt értelemben nézve, egy erősen függő viszony két ember között, ahol az alárendelt rabszolgaként funkcionál, míg a másik erős dominanciát gyakorol felette. Szex rabszolga az, aki elsősorban szexuális tevékenységet végez a tulajdonosa érdekében.

No, ez utóbbi meghatározás csak részben volt a „munkaköröm". És az igazság az, hogy én önként vállaltam az egészet. Kalandvágyból és kivagyiságból.

Na, jó, ez menőn hangzik, de nem teljesen igaz.

Az embercsempészet pedig... hát, az már nem fér bele ebbe a történetbe.

Szóval: hogyan is lettem szex rabszolga – még ha a valódi tartalma nem is az, amire gondolsz?

A miértekig és hogyanokig a családi hátteremig kell visszanyúlni.

Egy szlovák határ melletti, pár száz lelkes kisfaluba születtem. Anyám a szomszéd településen dolgozott dajkaként, apám pedig ács-asztalosként kereste a kenyerünk. A nővérem tizenhét, én tizenhárom voltam, amikor lezuhant egy állványról és szörnyethalt. Az addigi viszonylagos és erősen hullámzó jólétünk ment a kukába. Mivel apám nem volt híve annak, hogy munkája gyümölcsét holmi számlákon örökítse meg, az állam nem nagyon segítette ki anyámat.

Én ekkor határoztam el, hogy fix jövedelmű, bejelentett állásom lesz. Egy nem túl közeli kisváros szakközépiskolájába ingáztam be naponta, és vért izzadva küzdöttem azért, hogy sikeres érettségit tegyek. Menekülni kívántam otthonról, anyám megbolondulása elől, aki a veszteség fájdalmával a vállán, levegőt sem hagyott két gyerekének, annyira ragaszkodott hozzájuk. Mindemellett, anyám a megszokott életét, a család biztonságát, és az elvesztett családfenntartót bennem, a kamasz fiában vélte meglelni, noha sem egzisztenciám, sem kerestem nem volt.

Középiskolai éveim alatt anyám enyves mancsai között vergődve esélyem sem volt épkézláb kapcsolat kialakítására. Hónapokig kuporgatott, hogy nővérem és én telefonhoz jussunk, de csakis azért, hogy szinte percenként ellenőrizhesse lépéseinket, vagy lásson el tanáccsal egy pár zokni megvásárlása esetén is. Idegbajt kapott, ha nem értem el a leghamarabb hazainduló járatot. Soha, sehova nem mehettem el a nem létező barátaimmal. Ha csak felemlegettem a házibuli, vagy osztálykirándulás rémét is, anyám hisztériája még a remény magját is kigyomlálta belőlem.

A nővérem az egészségügyi szakközép elvégzését követő napon a barátnőjével Németországba szökött, és kezdett dolgozni egy elfekvőben. Anyám viselkedésére ez mindinkább kihatott. A kezdeti pánikot a megvetés, majd a gyűlölet váltotta fel, és így minden energiáját abba tudta fektetni, hogy az én életemet tegye tönkre. Tudtam, hogy a számomra is csak a tanulás a kiút. Végül Pesten a matek-fizika szakos tanári képzésének vágtam neki.

Innen egyenes út vezetett a szex rabszolgasághoz. Mármint, számomra. Nagyon vidéki gyerekként a nagyon-nagyváros gyakorlatilag felőrölt. Barátok, ismerősök, az önálló élet és a normális kapcsolatteremtés ismeretének totális hiányával küzdöttem át magam az első szemeszteren. Nagy néha, ha hazamentem a kollégiumból, sírva panaszoltam a fiafüggő anyámnak, hogy nem bírom tovább, és ő minduntalan foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy maradjak mellette. Nem egyszer fordult elő, hogy vasárnap hajnalban a kulcsra zárt szobám ablakán át szöktem a buszmegállóig, hogy délelőtt elmerülhessek a számok világában.