Star Wars - See you again

8.rész

Moon a kerítésnek támaszkodva kemlélte a tájat. Nem tudta hová tenni a csöndet. Az elmúlt 5 napban amit ott töltöttek egyetlen egy percre sem lankadhatott a figyelmük. A kalózok folyton a közelben voltak, bár nem támadtak az óvatosságot szem előtt tartották.

-Mehetsz. - lépett a lány mellé Sarah.

-Csak nem elengedtél? Tudod az engedélyed nélkül is elmennék. - vigyorgott rá.

-Na jó. Ha valami bajod van velem azt most mondjad. Nem akarom még napokig hallgatni a flegmázásod. - tette keresztbe a karjait.

-Őszintén.. mennyire bízol meg bennem? - kérdezte továbbra is a messzeségbe nézve.

-Teljesen. - nézett ugyanabba az irányba ő is.

-Nekem nem így tűnik. - nevetett fel erőltetetten. A másik lány kérdő pillantásokkal ajándékozta meg.

-Mikor akartátok nekem elmondani, hogy együtt vagytok? - csattant fel Moon. Sarah szólásra nyitotta a száját, de azonnal be is csukta.

-Sejtettem. - biccentett egyet, aztán elindult. A faluból kiérve egy nagyot sóhajtott. Nem vágyott társaságra. Ahogy elérte az erdő határát felugrott az első fára, és így haladt. Hamarosan már az egyik ágon ült és meditálni próbált. Valami megzavarta benne. Zörgést hallott maga körül, de ötlete sem volt, hogy mi okozta. Így hát csendben ült és fülelt. Pár pillanattal később a zaj megszűnt. Óvatosan felállt és feljebb ugrott néhány ággal, hogy jobban le lásson. Azonban még így sem vett észre semmit. Ott állt és várt. Hogy mire? Valamire. Fogalma sem volt róla, de tudta, hogy valami történni fog vele. Az erőben érezte, mégha még nem volt olyan jártas benne, mint egykori barátai. Hamarosan meglátott egy csapat kalózt kijönni a fák alól. Lesben állt , és várt a megfelelő alkalomra a támadáshoz.

-Gyerünk.. - suttogta magának. Leugrott  a fáról egyenesen az ellenségei elé. Leakasztotta a fénykardját és aktiválta. Hála Kenobinak egyre ügyesebb volt és ezt ki is használta. Gyorsan forgatta a fegyverét, így néhány perc múlva körülötte csak a hullák maradtak. A háta mögé pillantva vette észre egykori barátnőjét. Nem volt kíváncsi a lányra. Vissza akasztotta a kardját és egy erő ugrással fent termet a lombkoronák közt.

-Moon... Kérlek! Beszéljük meg. - sóhajtott fel Sarah.

-Nincs mit megbeszélnünk. Ti árultatok el engem, nem én titeket. Most pedig összejöttetek a hátam mögött.. - rázta meg a fejét, bár a másik ezt nem láthatta.

-Ne csinálj úgy mintha ártatlan lennél! Valld be, hogy érzel valamit Kenobi iránt! - kiabált. Moon megelégelte a játszadozást. Egy ötlettől vezérelve leugrott.

-Tudod mit? Érzek valamit iránta! És tudod mit? Azt, hogy mindennél és mindenkinél jobban kedvelem. Mert ő a legjobb barátom. Pont az aminek neked és Niolnak kellene lennie! - kiabáltam dühösen az arcába. A vele szemben álló lány ökölbe szorította a kezét.

-Akármit tettem, és tenni fogok az sosem lesz elég jó nektek. És én sem vagyok az. - rázta meg csalódottan a fejét.

-Ez nem igaz. Te nekem mindig is megfeleltél, mert te voltál a legjobb barát akit valaha is kívánhattam. - lépett közelebb a lányhoz.

-Te is tudod, hogy nem igaz. Mindig is azt akartátok, hogy eltűnjek. - vonta meg a vállát. Sarah egy aprót bólintott.

-Igazad van. És sajnálom. Mindig is irigy voltam arra, hogy milyen jól ki jössz Niol - al. Arra gondoltam, hogyha te eltűnsz a képből meg lesz az esélyem. - vágta a képébe. Moon döbbenten nézett rá, míg a másik lány el nem nevette magát.

-Ez nem így van ne aggódj. Mindketten szeretünk téged, és szeretnénk  ha újra barátok lennénk. - nyújtotta a kezét. Moon megrázta a fejét.

-Ne haragudj.. De én már nem tudom, hogy belőled mi igaz és mi nem. Nem tudlak követni, bármennyire is szeretnélek. Talán egyszer, majd minden helyre jön. De az nem most van. Kívánom, hogy a Rend ne tudja meg, hogy köztetek mi van. Én nem foglak titeket elárulni, ahogy azt ti tettétek velem. Legyetek boldogok. - suttogta megtörten a lány.

Sziasztok. Tudom, hogy ezer éve nem volt rész, ne haragudjatok, de se ötletem nem volt hozzá, illetve időm az még úgyse. Igyekszem, majd gyorsabban összeírkálni a részeket, de jóval rövidebbek lesznek, mint az eddigiek.