Jade Lotus

II. Egy új lakó

Megláttam a recepciós pultot és odafutottam, bár elég ügyetlenül, az emberrel a karomban. Odaérve a pult mögött ülő nőre néztem.

-Sürgősen orvosra van szükségünk. Harcban sérült katonát hoztunk.

-Mi a beteg neve?- kérdezett vissza kifejezéstelen arccal.

-Mi? Hogy a neve? Nemtudom de figyeljen, erre most nincs időnk. –hadartam.

-Sérülés mértéke?

-Nagy! Súlyos!-kiáltottam rá.

-Egy 1-10-es skálán mégis ,ennyire becsülné?

-Az isten szerelmére felrobbant egy tankban! Maga szerint?- most már eléggé elborult az agyam. Miért nem lehet a kérdéseket utólag feltenni?

-Nyugi...Ne rendezz jelenetet- súgta oda Lana. Csak ekkor vettem észre, hogy mindenki minket bámul.

-Van egyáltalán jogosultsága az ellátásra?- folytatta a nő közömbös hangon.

-Vedd át!- szóltam Lanának és átadtam neki az embert.- Na ide figyeljen, szóljon egy orvosnak azonnal, különben...- már a pulton támaszkodtam, amikor egy kéz a vállamra nehezedett.

-Nyugalom.- szólalt meg egy mély hang a hátam mögül. Megfordultam. Egy nálam magasabb és idősebb, ázsiai beütésű srác állt mögöttem. Haja sötét színű volt, akár csak a szemei és egy elegáns fekete öltönyt viselt hozzá illő zakóval. Hajtókáján kis, zöld drágakövekkel kirakott lótuszvirágos kitűző volt.

-Philip?- kérdeztem meglepetten- Hogy kerülsz ide?

-Rose szólt, hogy mire készültök és aztán idehozott. Már itt voltam mikor megérkeztetek.- ekkor eszembe jutott, mikor Rose eltűnt pár pillanatra a romvárosban. Szóval ezért bújt el a törmelékek mögé. Eléggé dühítő, hogy a megkérdezésem nélkül kért segítséget. A felettese vagyok a francba is, nem kéne önfejűen cselekednie!

-Megszakítja a betegfelvételt?- szólt közbe a pult mögötti nő.

-Nem!- rivalltam rá idegesen.

-Tehát van a betegnek jogosultsága?

-Figyeljen nekem van, és feljogosítom a kezelésre.

-Láthatnám a papírokat?

-Papírokat? Most estünk át a romvárosból, hogy lenne nálam bármilyen papír? De nézze tessék.- A mellkasomra mutattam, ahol a lótuszvirágos jel volt.

-Nem túl meggyőző jelmez. Ilyet bárki szerezhet.

-Na most betelt a pohár! Arra megy ki a játék, hogy meghaljon, mert ha igen, akkor jól halad!- akadtam ki és Lana kezében haldokló fiúra mutattam.

Philip váratlanul elém lépett és tekintélyt parancsolóan nézett a nőre, aki őszintén megszeppent egy kicsit.

-Valójában kétlem, hogy bárkinek lehetne ilyen egyenruhája, megrendelésre készülnek. De ha ez sem elég biztosíthatom, hogy ebből csak egy van...- A hajtókáján lévő kitűzőhöz nyúlt és megcsillantatta a lámpák fényében.

A nő szabályosan elsápadt. Zavartan ugrott fel a székéből és pakolászni kezdett az asztalán. Végül random magához vett pár iratot és mappát.

-Máris kerítek egy orvost. Egy perc türelmet!- azzal elrohant és közben pár lapot elhagyott a földön, de nem is foglalkozott velük.

-Navégre.- sóhajtottam fel- Komolyan csak ennyi kellett neki? Bár már majdnem megvolt...-kuncogtam.

-Persze, persze- legyintgetett Philip.

Valóban alig telt el egy perc és máris megjelent egy csapat ápoló egy guruló hordággyal. Átvették Lanától a fiút és a hordágyra fektették, majd szélsebesen elrohantak vele egy folyósón.