A '74-es Cadillac hátsó ülése

3. Fejezet

-Az én életem egyáltalán nem ilyen eseménydús. De annál fájdalmasabb. Biztosan szeretnéd hallani?-kérdezett meg előzékenységből.
-Igen! Szeretnélek ismerni-mondtam neki mélyen a szemébe nézve.
-Hát jó. Azért állíts le, ha nem akarod tovább hallgatni-mondta vicceskedve.
-Persze, oké. De mesélj már!-kérleltem.
-Nos... Anyám nagyon sokat próbálkozott gyerekkel, de sokáig nem jött össze neki. Végül huszonnyolc éves korában sikerültem én. De nem a megfelelő emberrel. Apám alkoholista volt. Vert engem, és anyát. A lehető legkevesebbet akartunk otthon lenni. Imádtam az iskolát, de csak azért, mert akkor tudtam, hogy nem bánthat minket az a vadállat. Édesanyám takarítónő volt ott. Mindig este hatig maradt, csak azért ő zárta az iskolát, hogy kevesebbet kelljen otthon lennünk.
Az az elmebeteg erőszakolta amyámat-mondta miközben ökölbe szorította a kezét. Az állkapcsa megfeszül, a nyakán az ér kidudorodik.
-Ssss-suttogtam neki, és az arcát simogattam.
-Egy aklakommal kiderült, hogy anya terhes. Erre kilenc hónapra megszületett a húgom. Gyönyörű kislány. Akkor született, amikor én hét éves voltam. Mindennél, és mindenkinél jobban szerettem. Tejfel szőke haját anya mindig két copfba fogta. Hat éves korában elsőbe ment. Míg más hetedikes srácoknak a lányok és a videójátékok jártak egész nap a fejükben, addig nekem a húgom. Mindig hoztam, vittem mindenhova.-mesélt mosolyogva a húgáról, majd egy nagy váltással folytatta-Egy februári napon végre sikerült elűznünk otthonról apámat. Anya jobb munkát keresett, így jobb helyre is tudtunk költözni. Tizenöt évesen már én is melóztam itt-ott. Viszont a tizenhatodik szülinapomon visszajött apám. Részeg volt. Egy késsel le akarta szúrni anyámat. Amikor megláttam, hogy anya felé közeledik, orrba vágtam. Ömleni kezdett a vér belőle, de tovább folytatta. Anyám ekkor bemenekült a fürdőbe. Utána a húgomat akarta bántani. Még most is emlékszem ahogyan sikoltozik ,,Martin védj meg! Martin!". Léna elé ugrottam. A bordáim közé szúrt hármat. Két bordán eltört, és a tüdőmet kiszúrta. Ütni kezdtem, ahogy csak bírtam. ,,112! Hívd a 112-t!" Ordítottam Lénának. Ütöttem a fejét, a gyomrát, ahol csak értem. De a tüdőm nem bírta, a vérem átütötte a pólómat. Fájt mindenem. ,,Ugye jönnek?!" kiabáltam Lénához. ,,Igen! Már úton vannak" próbált bíztatni. Két perccel később megérkeztek a rendőrök és a mentők. Apámat lecsukták szándékos testi sértés vádjával, engem pedig a sürgősségire szállítottak. Anya és Léna minden nap látogatott engem. Léna minden alkalommal hozott nekem egy rajzot, anya pedig főzött nekem. Szerencsére négy hónap után kiemgedtek a kórházból. Miután  teljesen felépültem, megfogadtam, hogy ilyen többé nem történhet. Edzeni kezdtem, leérettségiztem, és dolgoztam. Most már külön élek tőlük, de minden hétvégén átjönnek hozzám. Léna tizenöt éves, ő is el szeretett volna kezdeni dolgozni, de anya és én nem engedtük neki. Megmondtam, hogy ha kell, minden pénzemet nekik adom, csak ő ne éljen olyan életet mint én.
-Csodálatos vagy. Annyira csodálatos-mosolyogtam rá.
-Nem vagyok csodálatos, csak... csak azt szeretném, ha neki rendes gyerekkora lehetne.-tagadta. És megsimogatta a kézfejemet.-Viszont szálljunk le egymás életéről. Mit szeretsz szabadidődben?-kérdezett, és kínosan nevetve megfogta a tarkóját.
-Ohh, erős téma váltás-nevettem rá-Amúgy zenét hallgatok, írok, olvasok, és rajzolok. Ja, és biciklizem. Sok mindent szoktam csinálni.-mosolyogtam rá vidáman.-Te mit szeretsz csinálni?-kérdeztem vissza.
-Nekem olyanom, hogy szabadidő, szinte nincsen.-nevetett fel-A munkám felemészti minden időmet, de ha mégis akad egy kis szabadidőm, ha van három napom, akkor elmegyek motorozni. Imádom. Viszont, ha csak kesés időm van, vagy eljövök ide Edhez, vagy otthon töltöm a szabadnapom.-mondta gondterhelt arckifejezéssel.
-Mit dolgozol, ami ennyire lefoglal?-érdeklődtem.
-Hát hivatalosan rendezvény szervező vagyok, de igazából marketinggel, és koncert szervezéssel foglalkozom. És ebben a szakmában nincs olyan, hogy szabadnap. De olyan sincs, hogy fix kereset. Néha több, néha kevesebb. Néha úgy élek, mind egy szaúdi herceg, néha meg úgy, mint akinek csak zsebpénzből kell fenttartania magát.-a tarkóját vakargatta, és kínos nevetés közepette folytatta-Ezért nincsen még barátnőm. Amíg még iskolába jártam, és otthon laktam, addig volt több is. De amióta ingadozó lett a havi betevő mennyisége, egy sem volt. De ilyen ez a pop szakma.-fejezte be a monológját, már valódi nevetéssel.
-Engen sosem zavart az, ha valakinek nem a legjobb az anyagi helyzete. Mi is voltunk fent is, és lent is. Amúgy én-kezdtem a beszédet, majd megcsókoltam-szívesen lennék a barátnőd-suttogtam a szájába.
-Oké hercegnő-nevetett-de ne legyél ilyen elhamarkodott. Ki tudja, minden második ember pszichopata. És ketten vagyunk az autóban-mondta nevetve, és ismét megcsókolt.
A karomat Martin nyaka köré fontam. Göndör hajfürtjeivel játszottam, amikor hirtelen hanyatt dőlt, így azon kaptam magam, hogy rajta fekszem. A meglepetéstől hangosan felnevettem. Kezét becsúsztatta a farzsebembe, én pedig játékosan az ajkába haraptam. Lábaimat lecsúsztatom a csípője mellé térdelésbe, és felülök. A kezemet végighúzom a felsőtestén. Az oldalán érzek három heget. Azok biztos a szúrás nyomai.
Tovább húzom az ujjaimat a testén, ám ekkor a telefonom megrezzen.
-Basszus!-kiáltottam fel ijeden, és leugrottam a csipőjéről.-Tíz óra van, és engem kilencre vártak. Már megint üvöltözés lesz-fogtam a fejemet.
Kinyitottam a kocsi ajtót, és gyorsan kiszálltam.
-Majd keress facebook-on! Elek Bianka!-kiabáltam hátra, miközben a macskaköves úton futottam vissza a bár irányába.
Átfutottam az üzleten, egészen ki a biciklimig. Az ingem gyűrött volt, a szoknyám ferdén állt rajtam, de nem érdekelt, csak az, hogy mihamarabb haza érjek, és kisebb lecseszést kapjak.
Felpattantam a biciklimre, és gyorsan tekerni kezdtem. Ahhoz képest, hogy ide tizenöt perc alatt értem, ezt a távot haza sikerült öt perc alatt megtenni.
Amikor a kapu elé értem, nagy levegőt vettem, és felkészültem a lehető legrosszabbra.
-Sziasztok! Megjöttem!-mentem be az ajtón,  mintha mi sem történt volna.
-Hát te? Nem megmondtam, hogy mindig kilencre legyél itthon?-förmend rám anyám.
-De igen, de olyan szép a város este kivilágítva, és elment az idő a nézegelődéssel! Ígérem, hogy többször ilyen nem lesz-mondtam, abban reménykedve, hogy nem lesz nagyobb bajom ebből.
-Rendben, de ha máskor késel legalább írj!-felelt anya, majd elsétált a nappaliba.
Meglepően könnyen ment. Vidáman felszaladtam a szobámba, és felnyitottam a gépemet.
-Fa-ce-bo-o-k pont com-mondtam magamnak, miközben beírtam a webcímet.
,,Önnek egy új ismerősnek jelölése érkezett: Szanyi Martin" ennyire még nem örültem értesítésnek. Gyorsan el is fogadtam, és ráírtam Martinra. ,,Szia! Bocsi, hogy olyan gyorsan elrohantam, csak féltem, hogy 'kikapok' itthon😅❤️" látta. Martin chat fej mellett megjelent a három pont. Gépel.