,,Mégis hogy gondoltad ezt?-rontott be anyám a szobámba. -De én-kezdtem védeni magamat, de anyám pofon vágott. Az arcom sajog. Biztosan ott piroslik a tenyérnyom. -Hajnal kettő van te kis hülye csitri!-kezdett üvölteni velem. -Tudom, de-kezdtem volna ismét a mondatot, de megint kaptam egy pofont. -Tizennégy éves vagy! Nem fogod fel, hogy nem normális amit csinálsz?!-üvöltözött velem tovább. Megint pofonra emelte a kezét, de én megfogtam a csuklóját. -Menj ki a szobámból-kértem halkan, mert féltem, hogy elsírom magam ha hangosabban szólok. -Amíg az én házamban laksz te engem nem utasíthatsz semmire-kiabálta a képembe. -Takarodj kifelé a szobámból!-üvöltöttem neki vissza. Még egy utolsó megvető pillantással rámnézett, és kiment. Bevágtam utána az ajtót. A ház falai beleremegtek. Az ajtófélfa mellett lehullott a vakolat. Kitört belőlem a sírás. Az ágyamra vetettem magamat, és csak sírtam." Igen, valószínűleg itt kezdődött a rossz kapcsolatom a szüleimmel.