Hullám/Sír

Második fejezet

A ház előtt két álló két nőről Talia biztosan nem mondta volna meg, hogy rendőrök, ha nem vették volna elő a jelvényüket abban a pillanatban, hogy eléjük lépett. A harmincas éveik elejére tippelte őket és egyenruha helyett sötét farmert és csizmát viseltek. Az egyikükön egy szürke szövetkabát, a másikukon pedig egy bőrdzseki volt.

- Ms. Mitchell, Thomas hadnagy vagyok, ő pedig Patricks őrmester, lenne ránk néhány perce?

- Natalia Waters, Kayla legjobb barátnője – válaszolta Talia kezet nyújtva. – Elnézést az apró félrevezetésért, de az ember sosem lehet elég óvatos.

- Természetesen. – Bólintott Thomas hadnagy. Erős, határozott kézfogása volt, tekintete pedig vérig hatolt. – Felmehetnénk esetleg?

- Igen, de kérem, próbálják ne túlságosan felzaklatni Kaylát. Nincs túl jó állapotban... – Talia elhúzta a száját.

- Akkor, ha jól értem, Ms. Mitchell már hallott róla, mi történt – szólalt meg Patricks őrmester, és Talia meglepődött, mennyire lágy volt a hangja.

- Nem tudom, ki szólhatott neki – válaszolta Talia őszintén vállat vonva –, de az összes ismerősünk erről beszél, és a Facebook csak ezzel van tele.

A két rendőrnő összenézett. Az arckifejezésük ugyan nem árult el semmit, de a tekintetük rosszalló volt, amit Talia valahol meg tudott érteni. Az internet, amilyen hasznos volt, ugyanannyi problémával is járt, főleg a bűnesetek megoldásánál. Talia csak remélni tudta, hogy Kayla nem a Facebookról tudta meg, hogy mi történt. Csak remélni tudta, hogy nem valami agyament összeesküvés elméletet boncolgató bejegyzés tudatta vele, hogy a volt barátja meghalt a legcsekélyebb tapintat nélkül.

- Ön jól ismerte... Mr. Mattersont? – kérdezte Thomas hadnagy. Barna szemei éberen figyelték Taliát, ahogy beszálltak a liftbe, és Talia tudta, hogy ezzel a nővel nem érdemes ujjat húzni. Ahogy azt is, hogy az a pillanatnyi hatásszünet nem neki szólt, hanem annak, hogy a hadnagy majdnem áldozatnak nevezte Adamet.

- Nem különösebben. Kaylát leszámítva nem igazán volt közös pont az életünkben.

- Nem kedvelte őt? – Patricks őrmester felvonta az egyik szemöldökét.

- Nem voltunk öribarik, de Kayla szerette őt.

- Mégis szakítottak?

Talia tudta, mire megy ki a játék. Alig több, mint tíz évvel ezelőtt szinte pontosan ugyanezeket a kérdéseket tette fel neki két másik rendőr a saját otthonában a saját szüleivel kapcsolatban.

- Adam megcsalta Kaylát. Talán érthető, miért nem maradt vele – mondta kimérten.

A rendőröknek nem maradt ideje válaszolni, mert kinyílt a lift ajtaja Kayla emeletén és Talia minden további nélkül elindult a 607-es ajtó irányába. A rendőrök csendben követték őt.

- Kay?

- A nappaliban – érkezett Kayla válasza.

A tudat, hogy Kayla biztonságban van megnyugtatta Taliát valamelyest. Fogalma sem volt róla, mit képzelt, mi történhetett volna barátnőjével abban az öt percben, amíg ő lent volt, hogy ellenőrizze a nyomozók kilétét, de az aggodalom ritkán mutatta a racionalitás legkisebb jelét is. Arra viszont minden alkalommal képes volt, hogy összeszorítsa Talia mellkasát és a gondolatait szörnyűbbnél szörnyűbb képekkel töltse meg.

Csakhogy a háta mögött várakozó nyomozók biztosan nem a fejében rejtőző káoszra és hülyeségre voltak kíváncsiak.

- Kérem, kövessenek – mondta a nappali felé véve az irányt.