Committed~Obi-Wan Kenobi FF.~

Látomás

Zelda szemszöge

-Újra.-mondta Kenobi mester, mivel már hatodjára, hogy a földön kötök ki. Rendszeresen edzünk minden téren. Kardforgatás, erőnlét és rengeteg elmélet. Nagyon fárasztó mitne mondjak, de sajnos nincs más lehetőségem. Jelen pillanatban fénykardok nélkül mértatjuk a küzdési techikáinkat. Inkább csak a mester..

-Nem hiszem el..-mormogtam az orrom alatt, miközben feltápázkodtam a földről.
-Ne nyafogj, koncentrálj.-fegyelmezett a mester és egy jól bemért ütést indított, de én a gyors reflexeimnek köszönhetően hárítani tudtam.
-Háh, erre számítottam.-vigyorogtam, mint a tejbetök, a mester meg csak mosolyogva rázta a fejét.

Folytatódott tovább a küzdelmünk, nem egyszer landoltam megint a földön, már kezdett elegem lenni a folyamatos püfölésből. Ezzel nincs semmi baj, csak azzal hogy engem püfölnek. Mesterrel most jelenpillatban egyenlő viszonyokkal küzdöttünk, de egyre jobban kezdett felülkerekedni rajtam. Sok-sok ütés, rúgás betalált, de egyik sem fájt, viszont az utólsó ütése, ami a bordáimat találta el, váratlanul ért és rettentően fájt. A reakcióm viszont mégrosszabb volt, mivel amikor bekaptam az ütést én féltérdre ereszkedtem és egy hatalmasat kiáltottam és reflexből kinyújtottam a kezem és éreztem, hogy az Erő áthatol a testemen. A szemem csukva, a fülem sípól, a bordám fáj. Hirtelen kipantattak a szemeim, mert éreztem valami rossz történt. Abban a pillanatban amikor Kenobi mester megütött mérhetetlen dühöt éreztem. Felkaptam a fejem és láttam, hogy a mester a lecsúszva a terem falának támaszkodik, és fájdalja a fejét. Gyorsan a számhoz kaptam a kezem és odafutottam Obi-Wanhoz.

-Mester.. úristen.. n..nagyon sajnálom, nem tudom mi történt.-kezdtem el pánikolni. Kezdett egyre hidegebb lenni, fáztam. Akaratom ellenére is bántottam Kenobi mestert..

-Mára ennyi.- mondta fejét fogva és közben felállt a földről. Aggódva nézett rám. -Zelda, minden rendben?
-Nem, nem. Bántottalak.-mondtam hadarva.
-Hát egy küzdelemnél előfordul.
-Nem mester! Én nem akartalak bántani.. én.. én félek.-mondtam ki az utolsó szót halkabban de úgy, hogy értse Kenobi mester amit mondtam.
-Menjünk vissza a szobádba, meditáljunk rendben?
Válaszul csak bólogattam.

Miután visszaértünk a szobámhoz helyet foglaltunk és Kenobi mester rámnézett. Én csak egy nagyot sóhajtottam. A mester becsukta a szemét.
-Mondd el, hogy mit láttál.-mondta egy kisebb csend után, még mindig csukott szemmel.
-Semmit.. csak éreztem.. dühöt.. utána félelmet. Mit tegyek mester?-kérdeztem aggódva.
-Csak koncentrálj az Erőre. Hunyd le a szemed és vedd egyenletesen a levegőt. Nyugtasd meg a légzésed. Mélyedj bele az Erőbe, sötétség borítja az elmédet, kapaszkodj bele a fénybe.-utasított Kenobi mester. Én azt csináltam amit mondott. Éreztem, hogy újra átjár az Erő, nem érzem már a félelmet, amikor egyszercsak egy látomás villant be. Elején nem láttam semmit, majd egyre jobban tudtam ráfókuszálni a dolgokra.
-Ne hagyj itt! Ne menj el!-mondtam már a sírás határán.
-Itt kell, hogy maradj. Kötelességem van, káosz uralkodik, véget kell ennek vetni. Talán sikerülhet..-mondta Obi-Wan szomorú hangon. Odalépett hozzám.
-Kérlek, vigyázz magadra, tedd amit mondtam és kérlek ne gyere utánam. Még találkozunk a megbeszélt helyen rendben?-mondta aggódva. Én csak egy aprót bólintottam.
Ekkor elfoszlott minden. Káosz és félelem uralkodott a helyszínen és időben ahol tartózkodtam a látomásban. Nagyon nem sejtettem jót. Ekkor a félelem érzet újra rámtámadt. Kipattantak a szemeim, a levegőt szaporán vettem, a homlokom tiszta verejték.
Hirtelen körbenéztem, nem tudtam már hol vagyok és akkor megláttam az aggódó Kenobi mester alakját és egyből megöleltem, mivel akkor a látomásomnál azthittem akkor fogom őt utoljára látni. Lassan már egy éve, hogy Obi-Wan a szárnyai alá vett és nem tudnám elfogadni ha elveszíteném. Kenobi mester nem számított erre a cselekedetmre , de nyugtatásképp a kezét a hátamra tette és simogatott, amíg le nem nyugodott a légzésem. Mélyen vettem a levegőt, próbáltam túltenni magam, még sose volt látomásom és ezek után nem is kivánkozok. Akaratom ellénére is magamba szippantottam Obi-Wan illatát, ami megnyugvást adott nekem. Miútán már úgyéreztem minden rendben eltoltam magamtól.

-Sajnálom mester..-lehajtottam a fejem.
-Zelda, mi történt?
-Látomásom volt..