Fogaid Nyoma

Egy különleges nap

"Nem! Ez most érdekel." vágtam rá hirtelen, melynek hatására a kezét védekezően felemelte egy amolyan 'okés csak nyugodj meg' jelleggel "Hogy lehet, hogy ilyen keveset látod?" érdeklődtem megfeledkezvén mindenféle formalitásról, mert egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek.

A fiú hezitált egy pillanatig, de végül ismét beszédre nyitotta a száját.

"Nem szeretnék erről beszélni. Rossz emlékeket idéz." zárta le a témát válasz nélkül, mely további megválaszolatlan kérdéseket vetett fel bennem. De végül is teljesen érthető, hogy nem akarja a családi dolgait pont velem, egy kb vadidegennel megosztani. "Beszéljünk inkább rólad. Mondd, a te szüleid együtt vannak?" szívfacsaró kérdésének hallatán azonban teljes mértékben átéreztem, hogy miért akarhatott ennyire témát váltani.

"Azt hiszem tényleg itt az ideje témát váltani." pirultam el, melyet egy szeleburdi mosollyal próbáltam palástolni.

Most éreztem csak igazán kínos helyzetben magam. Teljesen megértettem Ezrát, de jobban belegondolva, ebbe a témába nem akartam belekezdeni. Ez mégis csak magán ügy. De ezek után már egyáltalán nem éreztem volna fair dolognak, ha nem beszélek legalább egy kicsit a szüleimről. Az Ezra iránt érzett bizalom és jó emlékek híján azonban, nem volt meg a késztetést az efféle kitárulkozásra. Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek ezt az egészet. Újból belegondolva nem is értettem, hogy Ezra miért mondott el nekem mindent....vagyis....majdnem mindent. A mosoly pedig hamar eltűnt az arcomról és helyette inkább lesütöttem tekintetem. Nem akartam itt lenni és a legkevésbé se volt kedvem Ezrával beszélgetni.

Eltelt egy szűk perc, mely sokkal inkább egy órának tűnt, mire hátradőltem a székben, de továbbra se szándékoztam megszólalni. Jobban belegondolva, ha rajtam múlik, addig ott ültem volna, amíg Ezra haza nem megy, de végül nem így történt.

A zöld szemű fiú finoman körbekémlelt a kávézóban és lejjebb húzta a cipzárt pulóverén. Megigazította, a kávéscsésze mellett, a szalvétán lapuló kiskanalat, majd egy nagy levegővételt követően, nyugodtan és összeszedetten szólalt meg, egy olyan természetes hangon, amely teljesen megnyugtatott.

"Miután megszülettem, apám elmondása szerint Anyám levelet kapott egy ismeretlen feladótól amiben azonnali hatállyal elszólították egy kiemelt fontosságú ügyben. Nem tudom mit írtak neki, vagy mi lehetett annyira fontos, hogy az egész családját elhagyta érte, de akárhogy is próbáljuk szépíteni, ez így történt. Elégette a levelet, összepakolt és néhány zavaros mondat kíséretében távozott. Szép kis anyuka, nem gondolod?" ez után tartott egy rövid szünetet, de még mielőtt észhez térhettem volna, már folytatta is "Sok mindent hallottam anyámról, a család barátai és rokonaink révén, de nem tudom mi igaz belőlük. Annyit biztosan tudok, hogy a Havasalföldön született és élete során számtalan orászágban élt már. Az anyai nagyszüleimet viszont nem ismertem. Annyit tudok róluk, hogy a nagymamám elég korán meghalt és a nagypapám egészem haláláig sose nősült újra, ezért ők sem mesélhettek többet az édesanyámról egy régi fényképnél, amit apám adott. Wayne bácsi és a nagypapám nem voltak jó viszonyban, mert a nagyapám roppant elfoglalt személy volt, csak úgy mint sok más családtagom. A nagybácsikám, elmondása szerint, nagyon jól ismerte anyámat és szinte lányaként tekintett rá. Wayne bácsinak ez a családi összetartás nagyon erős szerepet játszik az életében. Lehet, ezért viselte gondomat önként, annyi éven át. Szóval –a látszat ellenére– nem volt tökéletes gyerekkorom és még kevésbé van normális kamaszkorom már akkor is, ha csak a szülői hátteremet nézzük, de ettől függetlenül nincs családkomplexusom és a bácsikámnak hála normális neveltetésben részesültem." és miután ezt végigmondta, egy rövid percig nem szólaltunk meg, csak ültünk egymással szemben és hallgattuk a kávézó alapzaját.