Fogaid Nyoma

Egy régi barát

Úgy tíz perc telhetett el azóta, hogy Valentino csak írt és írt, de én egyszerűen már nem bírtam kivárni, hogy befejezze. Az a három hullámzó pont ugyanis annyira idegesítő volt a képernyőn, hogy úgy döntöttem, ismét felteszek egy kérdést.

Én: Ezt honnan veszed?

De még mindig nem jött válasz. Ennek következtében pedig feltettem még egy kérdést, meg még egyet...és még egyet.

Én: És hogyhogy fent vagy ilyenkor?
Én: Egyáltalán honnan tudsz te a szerződésről?
Én: Azt, hogy felbontottam meg mégis, hogy érted?
Én: Valentiiiiiiiiiiiiiiinooooo
Én: ???

Küldtem a rövid üzeneteket egymás után, szinte csak másodpercnyi eltéréssel.

Gyakran mondják, hogy türelmetlen vagyok...

Valentino: HAGYNÁD VÉGRE HOGY LEÍRJAM ÉS MEGÉRTSD???

Ahogy ezt elküldte, már nem voltam olyan türelmetlen, de egyre kíváncsibb lettem a válaszaira.

Valentino: Baszki
Valentino: Most kezdhetem elölről
Valentino: Ezraaaaaaaaaaa

Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire hülye.

Én: Most ezt nem mondod komolyan?
Én: Hogy lehetsz ilyen hülye Val?!?!
Én: Mégis mit írsz te ennyit?

Valentino: Nem vagyok hülye! Csak te vagy ilyen kurva türelmetlen és nem bírod kivárni hogy leírjam!!!

Én: Írnál gyorsabban...

Valentino: Ez rohadt hosszú...
Valentino: Én mégegyszer el nem kezdem Valentino: Úgyh vagy ide jössz és elmondom élőben
Valentino: Vagy majd a bátyád felvilágosít helyettem

Mindenesetre, ha jobban belegondolok, tényleg optimálisabb lenne élőben hallani az egészet, mert akkor legalább nem kéne kivárnom, hogy leírogassa. Viszont ezt az egy előnyt leszámítva, az ötlet –hogy pont most találkozzak Valentínóval– nem csábított különösebben, mert nemsokára felkel a nap. De mikor Valentino azt írta, hogy 'majd a bátyád felvilágosít helyettem' eszembe jutott Brian kis töri órája amit még aznap tartott nekem, mikor visszaköltöztem ide, Miroswoodsba. Mivel azonban szokás szerint nem figyeltem oda arra amit Brian –általában és– aznap mondott, néhány alap dolgot leszámítva, most azt se tudom, hogy mik a szerződés feltételei.

A nemrég történtek után viszont kétlem, hogy Brian a közeljövőben egyáltalán szoba állna velem. Ezen információk híján, pedig könnyen lehet, hogy tényleg felbontottam a szerződést, holott ez cseppet sem áll szándékomban.

Egyenlőre.

Én: Oké hol vagy?

~valahol a Miroswoodsot körülölelő erdő É-i részén, a Silverclaw falka területén~

Néhány perc alatt a területre értem és be kell valljam, ahhoz képest, hogy röpke fél órán belül felkel a nap, rendkívül nyugodtan lépkedtem az erdőben. Egy egyszerű fekete bakancs, farmer és egy pulóver volt rajtam melyekről tudtam, hogy nem érnek túl sokat a napfénnyel szemben, de ez is több volt a semminél. Viszont ahogy így sétáltam, cseppet se zavart, hogy kevesebb mint 30 perc múlva nem csak Brian szabadul, hanem szó szerint elégek.

Az egy dolog, hogy a napfény nem öl meg, de nem létezik fájdalmasabb érzés a hamuvá égésnél. Mindenesetre néhány csepp vér mindent megold, de most nem lennék ilyen helyzetben, ha nem hagyom el a dolgaimat...főleg nem a fontosakat.