Véget ért a háború s elkezdődött egy újabb. Egy amit már nem hatalmas csillogó páncélú harcosok vívnak majd meg, hanem árnyékban lopódzó orgyilkosok s áruló besúgók... Az ország elesett, itt volt az ideje bevinni a végső csapást mely alatt megtörik majd a legyőzött. Megtörni egy nemzetet .
A koreográfia ismerős volt a tarajos hercegnek hisz már háromszor, eddig sikeresen alkalmazta. Három szörny lefejezett teste hevert már a sápadt légió nyomában melynek ezüstfényű ragyogását már rettegte élő s halott.
Ám ez most más volt valahogy... -gondolta a herceg amint átvágott a főváros Deryan, vértől iszamós főutcáján... Alig egy órája itt tombolt a háború őrjöngő démona s lerontott mindent mit talált.
Átlépett egy levágott harcos testén, szürke maszkja szét volt zúzva s elfedte halotti fehér arcát.
...Bárcsak enélkül is győzni lehetett volna...- gondolta, ezüstfehér hajába belekapott a süvítő szél, a szürke füsttől terhes égbolton áttört egy futó napsugár s megcsillant ezüst páncélján... a hercegnek. Lecsatolta páncélmaszkját s egy nagy sóhajtással a földre ejtette.
A szörnyfej amit a maszk imitált most rá vicsorgott mint akár valami visszatérő démon. A birodalmi arc... A szürke birodalom jelképe aminek trónja mellett most ő magasodott : A tarajos herceg.
YOU ARE READING
A dicső múlt
FantasyRövid történet a tarajos herceg haláláról s birodalmának győzelméről. Ha van kedved egy picit sötétebb hangulatú,középkori fantasy történetet olvasni : ) .
