tokyo ghoul oneshotok

kaneki x hide

!SPOILER ALERT!
!HA NEM NÉZTED/OLVASTAD MÉG VÉGIG A TOKYO GHOUL:RE-T, MOST KATTINTS EL!

egy kis infó, mielőtt belekezdenél: a fanfiction a GOAT megalakulása után nem sokkal játszódik, amikor Hide és Kaneki újra találkozott. fiú x fiú párosítást tartalmaz. don't like it? don't read it! (semmi 18+ nem lesz benne, tessék megnyugodni xd)

💚 jó olvasást!💚

A lemenő Nap vörösre festette az ég alját. Kaneki Ken az újdonsült szobájában, ágyán ült. Komor kifejezéssel, csendben nézett ki az ablakon. Ki tudja, mi járhatott a fejében. Hátradőlt az ágyon, az arcára szomorúság ült ki.
Hirtelen az ajtón kopogtatnak.

"Hé Kaneki, bejöhetek?" Szólalt meg valaki az ajtó túlsó feléről. Benyitott a szobába, meg se várva az ágyon fekvő Kaneki válaszát. Hideyoshi volt az.

"Hide..? Hát te?" Kaneki meglepetten ült fel az ágyon.

"Nem kell felülni, maradj csak úgy ahogy neked kényelmes." Mondta a szőke fiú mosolyogva, miközben lehuppant az ágyra Kaneki mellé.

Csend volt. A két fiatal fiú egymást nézte. Hide a szokásos módon mosolygott, Kaneki szomorúan nézett a szemébe.

"Mondd, Hide. Sokat változtam azóta, mikor először találkoztunk?"

"Aha, de nekem ugyan olyan értékes maradsz, mint amilyen akkor voltál. Te nagyon sokat jelentesz számomra, akármit megtennék érted... A fehér haj meg teljesen cukin áll neked."

Kaneki elmosolyodott, és lehunyta a szemeit. Az arcán könnycseppek gördültek le.

"Nem. Én nem érdemlem meg, hogy ennyire szeress. Te az életed adtad volna egész végig értem, én meg nem is törődtem veled... Nem is tudtam hogy élsz!" Zokogott a fehér hajú fiú, lehajtva a fejét.

"Kaneki. Én nagyon szeretlek téged. Neked akkor volt sokkal több, és sokkal fontosabb dolgod, minthogy velem törődj. Nekem ez nem baj. Attól még szeretni foglak." Nyugtatta Kanekit Hide.

"H-hide... Úgy megijesztettél akkor..! Azt hittem, hogy örökre elveszítelek!!" Kaneki a szőke fiú karjaiba borult, és szorosan átölelte.

"Megmondom őszintén, én is azt hittem, hogy meg fogok halni.." Suttogta Hide. "De a lényeg, hogy itt vagyok, nem?"

"Ugye soha nem veszítelek el..?"

"Nem, nem fogsz. Örökké együtt maradunk, akármi is lesz, oké?"

"Köszönöm Hide. Nagyon köszönöm."

***

A két fiú csendben ült az ágyon, és a már sötét, csillagos eget nézték. Közelebb húzódtak egymáshoz, majd megfogták egymás kezét.

"Szép a kilátás innen, nem igaz?"