Édes balszerencse ✅

12. fejezet

- 1 óra múlva legyél kész.

Csak ennyit mond, nem magyaráz semmit, és már menne is a szobájába, de megragadom a karját. Bolond, ha azt hiszi, hogy ennyivel elengedem.

- Hova akarsz vinni? - nézek rá szúrósan.

- Meglepetés - rántja meg a vállát.

- Ma estére már programom van - mondom flegmán, felhúzva az orromat.

- Ava, mégis milyen programod lehetne egy olyan országban, ahol nem ismersz senkit?! - nevet fel gúnyosan.

- Randim van a fürdőkáddal - rakom keresztbe a karjaimat.

- És gondolod, hogy azt a randit át tudod rakni mondjuk holnap reggelre? - emeli fel az egyik szemöldökét.

- Nem szívesen. Még ha valami fontos dolog lenne, akkor azt mondanám, hogy oké.

- Ez elég fontos dolog - csattan fel. - Azt mondtad adsz nekem egy esélyt. Most miért vagy mégis ilyen elutasító?

- Azt csak azért mondtam, hogy egy kicsit békén hagyj - vallom be egy sóhajtás kíséretében.

- Azt akarod mondani, hogy te már döntöttél? - szűkül össze a szeme.

Nem válaszolok, csak bólintok egyet.

- Nem Ava! Adni fogsz nekem egy esélyt! Ha kell, akkor felkaplak a hátamra és úgy viszlek el arra a helyre - jelenti be. - De én ajánlanám, hogy elegánsan öltözz fel, de figyelj, te tudod. Csak azt ne felejtsd el, hogy én a fürdőkádból is kirángatlak.

Az a probléma, hogy tényleg tudom, hogy megtenné. Egy cseppnyi kétségem sincs efelől.

- Jó, elkészülök - fújtatok.

Ha már muszáj mennem, akkor legalább a helynek megfelelően nézzek ki. Azért, hogy érezze felháborodásomat hangosan becsukom magam mögött az ajtót. Nagy idegességemben el is felejtem, hogy milyen gyönyörű ez a hotel. De amint belépek a szobába, újra rájövök. A szoba is tükrözi a hotel stílusát. Nagyon elegáns, és mintha a bútorok a viktoriánus korból származnának. A régi stílust hivatott kifejezni, de nem olyan undorító módon, mint az Anne's Hotelben, itt az elegancián van a hangsúly. Lerakom a bőröndömet a szokásos helyére, aztán bemegyek a fürdőbe. Az öntöttvas fürdőkád elvarázsol. Nagyot sóhajtok, most nem ülhetek bele sajnos. De reggel tényleg randizunk, ezt meg is ígérem neki, és most inkább a zuhanyzót választom. Gyorsan lemosom magam, és előkeresem a bőröndömből az egyetlen elegánsnak mondható ruhámat. Az is csak egy nyári ruha, de most megteszi. Kis fekete, a lenge szoknyarész a combom közepéig ér. A felső rá feszül a testemre, és most jön a lényeg, a háta nyitott, ezért nem is tudok hozzá melltartót felvenni, de ez különösképpen nem zavar. Az elejébe bele van varrva egy kisebb párna, ezzel egy kis formát adva a mellnek. Mondjuk az enyém amúgy is kitöltené, de ezzel egyértelműen jobban néz ki.

Miután felöltöztem a hajam veszem kezelésbe. A párától behullámosodott egy kicsit, de nem hoztam se hajvasalót, se hajgöndörítőt, így azzal kell dolgoznunk, ami van. Annyira azért nem vészes, olyan mintha direkt így akartam volna, de azért hátul feltűzöm egy laza kontyba, elől pedig pár hullámos tincset lógni hagyok. Most kivételesen egy kicsit erősebb sminket teszek magamra. A szemhéjamra fekete színt teszek, és a számat piros rúzzsal kenem ki. Ezzel végeztem is a sminkkel, már csak cipőt kell felvennem, és kész is vagyok. Magassarkút nem hoztam a nyaralásra, így az az egy maradt, amit Nick vett nekem még Nürnbergben. Sajnos, vagy nem sajnos, piros színű, én csak "Bassz meg! vörösnek" hívom. De a rúzsom miatt tökéletesen megy a szerelésemhez. Szóval fel is veszem és leülök az ágyra. Pár percig csendben ülve várok, aztán rájövök, hogy még van minimum 10 perc, mire Nick jön értem. Addig írok Melnek, már úgyis régen beszéltem vele.