Az Elfeledett Erők... 6.rész - A Háború Előtt

1.fejezet-Kezdetek

Hűvös volt Halloween délutánja. A kis Godric's Hollow-i házikó nappalijában Lily és James Potter ültek, csöndbe burkolózva. A lépcsőről letrappolva a társaság száma négyre nőtt, Christine és Ben Woodal.

- Elaludtak! – Mondta Ben.

- Biztos, hogy jó ötlet elmenni? Tudod, hogy Peter nem fogja elárulni a rejtekhelyünket, épp ezért a Fidelius bűbáj megvéd. - Mondta James, felpattanva a kanapéról.

- James, nektek itt kell maradnotok! Meg kell védenetek őket. Ez a te küldetésed. Tudod hogy az enyém mi.

- Hadd menjek veled, barátom! A Nagyúr elleni harcban ott akarok lenni!

- Nem lehet. Ha bármi történne, neked és Lilynek biztonságban kell maradnotok!

- Menjünk Ben. – Mondta Christine.

- Figyelj James! Kérlek, ígérd meg, ha bármi baj történne velünk gondját viseled Bridgettenek.

- Esküszöm! De inkább ne legyen semmi baj!

- Reméljük... De a biztonság kedvéért...Tessék! - Ben James kezébe nyomott egy hímzett borítójú könyvet. - Ha meghalok, add ezt oda Boginak. Igaz nem sok hasznát veszi majd, de legalább emlékeztesse valami arra hogy ki ő... És hogy ki volt az apja...

- Ben, ezt nem lehet!

- De! Kérlek...

- Várj, hogy érted, hogy nem veszi majd hasznát a varázslatoknak?-Kérdezte Lily.

- Nem a varázslatoknak nem veszi majd hasznát, hanem a könyvnek.

- Hogy hogy? - Kérdezte ismét Lily.

- Már születésekor feltűnő volt, ám az elmúlt egy évben több vizsgálatot is végeztünk... Én és anyám reménykedtünk. De semmi. Most már biztosan állíthatjuk, hogy Bogi nem Táltos...

- Kvibli? - Kérdezte James.

- Nem. Boszorkánynak boszorkány. De sajnos csak boszorkány. A Teremtő nem választotta ki... Nem léphet a nagyanyja nyomdokaiba.

- Miért pont az anyád, és nem a te nyomdokaidba lép? Te is Táltos vagy. - Mondta Lily.

- A nagyanyja látomást kapott a Teremtőtől pár éve... Egy közelgő veszedelemre akarta felhívni a figyelmét. Anyám látta a nyomokat, én pedig nem, innen következtettük ki hogy csak a nők látják ezeket. Úgy volt, hogy amint Bogi betölti a 14 éves kort elmegy anyámmal és együtt fogják keresni annak a hatalmas energiának a forrását amivel legyőzhették volna a veszélyt... A terv kudarcba fulladt, anyám pedig egy hónapja meghalt...

- Ben, Christine! Indulnunk kell! - Mondta a szobába berontó Lupin. - Látták őt, egy mugli falura támadt délen, sietnünk kell!

- Vigyázzatok magatokra!

*

*

*

Hideg éjszakába váltott a naplemente. Csupán órák teltek el a két pár búcsúja óta, mégis történelmi dolgok történtek. Az utca üres volt, épp csak 1-1 kóborló macska szaladt fel-alá. Az utcavilágítás tiszta fényét egy hosszú, barnahajú férfi törte meg árnyékával. A férfi Sirius Black volt. A memóriájára hagyatkozva fordult az út végén balra, és lépett rá a földútra. Black kezében egy kis csomag volt, takaróba tekerve. Úgy vitte a kezében mint a hímestojást. Mikor végre elért a céljához, bekopogott az ajtón, és várt hogy kinyissák azt.