Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

25. Queen

- Arra gondoltunk, hogy rendelünk reggelit. Ti mit ennétek?

- Palacsintát – vágtuk rá egyszerre Rayjel, mire összemosolyogtunk.

Visszapillantottam a barátnőmre, és azt láttam, hogy perverzen mosolyog rám.

- Milyen palacsintát szeretnétek?

- Én nutellásat – válaszoltam.

- Eper lekvárosat.

- Jó, akkor szerintem félórán belül ki is hozzák – mondta, és azzal a lendülettel már kint is volt.

Ültünk, mint két szerencsétlen.

Megvakartam a bal arcomat, pedig nem is viszketett. Viszont ahogy hozzá értem, belehasított a fájdalom.

- Áu!

Mi a szent szar?

Kibújtam az ágyból, és a fürdőbe mentem, hogy megnézzem a tükörben a fájdalom forrását. Amint belenéztem, legszívesebben sikoltottam volna. A tegnap esti pofon igen csak nyomot hagyott. Ha nagyon megnéztem, meg tudtam számolni az öt, vörösen éktelenkedő ujj nyomot.

- Nagyon fáj? – lépett be Ray mögöttem az ajtón.

A tükörben néztem rá.

- Miért nem szóltál, hogy így néz ki az arcom?

Megvonta egyik vállát, és az ajtófélfának támaszkodott összefont karokkal.

- Engem nem zavar, te meg előbb-utóbb úgy is észrevetted volna.

- Basszuskulcs.

Megráztam a fejem és két kézzel támaszkodtam a csapon. Lefele néztem, hogy ne is lássam az arcomat.

- Nem kéne egyedül járkálnod esténként, Aranyhaj.

Megdermedtem. A hangját közvetlenül mögülem hallottam.

- Eddig nem történt ilyen.

- Mostantól nem is fog. Ha ilyen későn támad kedved sétálgatni, szólj nekem!

- Nincs szükségem bébiszitterre! – fordultam felé.

Jaj! De közel van

Felnéztem szürke szemeibe.

- Tényleg? – nézett le rám.

Nem tudtam válaszolni. Mégis mit mondhattam volna? Hogy igen? Akkor tuti leoltott volna szokásához híven.

Ezért inkább nem szólaltam meg, mire minden tudó mosolyra húzta a száját.

- De komolyan. Szólj, szívesen elmegyek veled akárhova.

- Oké, köszi.

Hűű, azt a bő szókincsemet!

Óvatosan emelte a kezét, és gyengéden hozzáért a fájó ponthoz. Lassan megrázta a fejét, egy pillanatra harag csillant a szemében.

- Hamarabb is oda érhettem volna – mondta halkan.

- Nem kell ezen gondolkodnod.

- De...

Újra kopogást hallottunk.

- Megjött a kaja lúzerek! – kiabált be Dylan.

Gyorsan kikerültem Rayt, és kisiettem, át a vendégszobába, hogy fel tudjak öltözni.

*****