2.1

252 14 8
                                    

Azóta Johnnyval elválaszthatatlanok vagyunk. Visszamentünk mindhárman a suliba, és micsoda "véletlen" de mindenki velünk akart lenni. De mi nem nagyon foglalkoztunk velük mert tudtuk hogy úgyis csak ilyen fake friendek lennének.

Én ma hamarabb végeztem mint Johnny és Lauren szóval addig megvártam őket a könyvtárba. Hirtelen elsötétedett mert valaki eltakarta a szememet.
-Na ki vagyok?- hallottam Johnny édes bár kicsit eltorzított hangját.
-Hát neked nem megy a hangtorzítás.-vettem le a kezeit a szemeimről.
-Ez igaz, ezért vagyok énekes.-mondta majd közel hajolt hozzám és megcsókolt.
-Amúgy Lauren hol maradt?-kérdeztem.
-Tesin elesett és most fáj a lába, mondtam neki h ne lépcsőzzön ide fel hanem menjen a kijárati kapuhoz.
-Akkor mit keresünk még itt?- kérdeztem.

Elindultunk haza. Útközbe felszedtük Laurent a suli kijáratánál.
Amikor haza értünk én felmentem a szobámba leckét írni, Lauren és Johnny meg valami külön foglalkozásra amire a szülei iratták be őket.
Épphogy leültem a székre hallottam hogy kopogtatnak. Lementem a lépcsőn és ajtót nyitottam.

Teljesen lefagytam alig tudtam szóhoz jutni.
-Mit keresel te itt.-kérdeztem remegő hangon.
Az illető csak szónélkül bejött és leült az étkező asztalhoz.
-Beszélünk kell.- mondta majd a kezével jelzett hogy üljek le.
Én csak leültem és hallgattam őt.








Heeeyy, elkezdtem a második évadot mert eszembe jutott egy jó kis folytatás, remélem tetszeni fog, ja és bocsánat amiért ez rövid lett. Igyekszem hosszabbakat irni💜

Amikor megismertelek..💞Where stories live. Discover now