1.11 Szeretlek...

310 17 13
                                    

Végül nyugiba kiértünk a reptérre és felszálltunk a repülőre. Lauren már órák óta csak mosolygott és chatelt valakivel.
-Lauren te kivel beszélsz?-kérdeztem.
-Jaj senkivel.-legyezgetett. Sajnos ez nem jött be mert tudtam hogy hazudik így ráugrottam és addig csikiztem az oldalát amíg el nem engedte a telefont.
-Laureeen!! Ki az a "Életem"?
-Kenzie add vissza a telefonom.-nyúlt érte de nem adtam vissza neki a telefonjat.
-Addig nem adom vissza amíg el nem mondod!-tettem keresztbe a karom.
-Ahj miért?
-Lauren a legjobb baratnőd vagyok.-vetettem be mert tudtam hogy így biztosan el fogja mondani.
-Jó te nyertél.-adta meg magát Lauren.
-Na ki vele!
-Szóval van Johnnynak egy spanja és neki a bátyja. Néha átjönnek és tök jóba vagyok vele...
-Tehát együtt vagytok?-kérdeztem.
-Hát jaa.
-Hát legalább egyikünknek összejött a szerelmi élet.-mondtam.
-Khm khm!- köhögött Lauren közbe pedig a fejével Johnny irányába rángatózott. Johnny úgyse figyelt ránk mert épp a gépét bújta.
Erre csak megforgattam a szemem mert Laurennek úgysincs igaza.
Az út többi része csendbe telt. Végül olyan hajnali 3 körül érkeztünk meg. Elmentünk a hotelbe ahol megint egy szobába voltunk mert úgy gondoltuk hogy ha mindenki külön van az felesleges.
Mivel mindhárman hulla fáradtak voltunk ezért még ki se pakoltunk de már egyből lefeküdtünk.
-Jóéjt!-mondtam már szinte félálomba.
-Jóéjt!-mondta álmosan Lauren és Johnny
-Hallod Kenz.-szólalt meg Johnny
-Igen?
-Holnap...Azaz ma olyan 15.00 körül el kell mennünk a helyszínre hangpróbára.
-Jó de ezt holnap is mondd el mert elfelejtem.-mondtam majd ezután gyorsan álomba zuhantam.

Másnap frissen és üdén felkeltünk, és elmentünk reggelizni majd indultunk a fellépés helyszínére. Az út gyorsan és csöndbe telt. Megbeszéltem Johnnyval hogy előbb kezdje ő, és a végére hagyjuk a What ifet. Türelmesen végignéztük Laurennel a próbát.
-Kenz, jössz?-szólt bele a mikrofonba Johnny.
-Megyek.-álltam fel a székből és a színpad felé vettem az irányt. A kezembe kaptam egy mikrofont és felléptem a színpadra Johnny mellé.
-Na arra gondoltam..-kezdte felvázolni a tervét.
-Szóval itt lesznek mögöttünk a háttértámcosok tehát inkább majd előrrébb álljunk-mutogatott közbe.
-Értem.-bólógattam.
-Amúgy nincs konkrét koreográfiánk de a végénél lenne egy kérésem.
-Hallgatlak.
-Amikor van a "hangosabb" I know, you know, what if i told you i like you we stay, we go, what if i told you i like you, akkor menjünk egymás mellé középre majd utána a végére váljunk szét.
-Okés értem.
-Na akkor próbáljunk.-vette vissza Johnny a kezébe a mikrofont.

A próba összességébe jól ment. Ezután visszamentünk a szállásra.
-Hallod Kenzie.-szólal meg Johnny.
-Igen?
-Lenne kedved eljönni velem este sétálni kettesben?
-Igen, persze-mondtam egyből igent.
-Elnézést-szólalt meg Lauren is.- de el kell mennem mosdóba.
Miután Lauren magára zárkózott hallhattuk a sikítását ami olyan volt mintha a rajongók üvölteznének, majd halálnyugodtan visszasétált hozzánk mintha semmi nem történt volna.

.......

Lassan beesteledett, Lauren végül rá tudott venni hogy kisminkeljen engem...
-Kenzie nem lehetsz ennyire béna!-mondta Lauren.
-Te nem tudsz engem kisminkelni.
-Hát úgy hogy folyton mozogsz úgy elég nehéz.
Végül nagynehezen ki lettem sminkelve, pont időben mert utaná benyitott Johnny.
-Készen vagytok lányok?
-Mehetünk.-mondtam majd egy öleléssel elköszöntem Laurentől.

Odaértünk Johnnyval egy közeli tóhoz, majd leültünk egy padra és a fejemet az ő vállára hajtottam. Persze egész végig beszélgettünk. Egy hosszabb csönd után megszólalok.
-Köszönöm.
-Micsodát?
-Tudod mielőtt megismertelek csak egy unalmas lány voltam, aztán bejöttél az életembe és minden a feje tetejére állt. Igazából mostmár hogy minden lecsillapodott, már sokkal jobb az életem.
-Kenzie én sokkal szerencsésebb vagyok!-mondja Johnny.
-Jaj hagyjuk már.-nevettem.
-Igen? Azt mondod? Ha te nem jöttél volna be az életembe még mindig Nadiaval lennék.
-Ez pontosan mit jelent?-kérdeztem.
-Nem fontos.- ködösített.
Már egyre jobban kezdtem fázni, felhúztam magamhoz a térdem hogy valahogy melegítsem magam.
-Fázol?-kérdezte Johnny.
-Kicsit.
Ekkor Johnny nem szólt semmit csak levette a kardigánját és rámterítette.
-Menjünk vissza, már kezd elég hűvös lenni.
-Jo.-egyeztem bele
Azzal visszamentünk a szállásra.
Lauren már az ágyba találtuk meg miközbe aludt.
Átöltöztem pizsibe és én is lefeküdtem az ágyba majd el is aludtam.

......

*fellépés helyszínén*

Johnny már a színpadon énekli a In my blood című dalt. Én és Lauren a kulisszákban ülünk. Mikor meghallom a What if kezdését átmentem a túloldalra a helyemre és a reflénnél beszálltam.
I know you know what if i told you i like you...
Aztán jött a saját részem.
I hear everything you saying, saying 'bout us, it's not about right or wrong it's about what we love..
Minden nagyon jól ment míg végül elérkeztünk a szám végéhez.
A megbeszéltek alapján bementünk középre. Majd mikor kimentünk volna a színpad szélére Johnny megfogta a csuklóm és elénekelte a szám végét.
Let's talk about all those things that we shouldn't talk about...
Majd magához rántott és megszűnt közöttünk a távolság. A rajongók úgy sikítottak mint még soha. Miután elváltunk egymástól így szólt.
-Szeretlek.
-Én is téged.
Majd meghajoltunk és lejöttünk a színpadról. Lauren ugrándozva odajött hozzánk.
-Úristeeeen annyira örülök nekteek!- ölelt meg minket.-Amúgy nagyon szívesen.
-Miért kéne köszönetet mondanunk neked?-kérdezte kérdőn Johnny.
-Srácok, nélkülem még mindig egymáshoz se szólnátok. Mind a kettőtöknek mondtam valamit a másikról hogy egyre jobban szeressétek egymást.
-Köszönjük Lauren!-mondtam majd mindhárman el kezdtünk nevetni.

Amikor megismertelek..💞Where stories live. Discover now