Zúzmaralángok - Első dal

5. Tavak hátán súlyos csónak

Gwynn nehezen cipelte be apja elernyedt testét a házukig. Hajnalodott, a legtöbb falusi nem is volt otthon. Sokszor megbotlott útközben, de nem esett el. Karjai egészen elzsibbadtak és már óráknak tűnt az a pár méter a háta mögött, de a házuk is mintha egyre messzebb került volna. Ködkoboldok neszeztek valahol a környéken, néha egy-egy kacsa hápogott fel hirtelen, és némult el épp olyan gyorsan. Gwynn apja továbbra is eszméletlen állapotban volt, nehéz bakancsa girbegurba vonalat vésett a sáros talajba, ahogy fia próbálta vonszolni. Gwynn egyszer csak érezte, mintha kissé könnyebbé vált volna a férfi, így reménykedve pillantott hátra, hátha felébredt az apja. Ám egészen nagy meglepetésben volt része. Két ködkobold pislogott rá apró szürke szemekkel, és rezgő fülekkel. Zsákmányuk a közelben pihent élettelenül. Gwynn elképedve pislogott a kis lényekre, akik a férfi jobb és bal lábát szorongatták a vaskos kezeikkel. A fiú hirtelen azt hitte a ködkoboldok meg akarják ízlelni az apja vérét, de mielőtt teljes pánikba esett volna a gondolatra, a furcsa kis lények csak álltak az idősebbik Mentho lábát a kezükben fogva és Gwynn felé hallgatóztak. A fiú rájött, hogy ezt a két koboldot hagyta elmenekülni galambbal a kezükben. Mivel nem igen tudott erre a meglepő cselekedetre szavakat találni, csak előre fordította a fejét és hihetetlenkedve vitte tovább apját a házhoz. Amint végre haza értek kinyögött egy köszönömöt mire a válasz erős fel-le fülmozgás volt, majd a ködkoboldok el is iszkoltak, bele a hajnali derengésbe. Apja ekkor hörgő hangot adott ki, mint akit valami kínoz belülről. Fia nem törődve azzal, mi lesz a következménye, bekiabált a házba az anyjáért. Nem sokkal később felgyúlt a világosság a szobában és nyílt az ajtó. Ahogy anyja kilépett, és megpillantotta őket, kérdezés nélkül átvette a férjét, majd együtt bevitték és lefektették az ágyra. Serah némán, és gyakorlottan tett-vett a férfi körül, izzadt homlokát törölgette, gyógyteát főzött. Teljesen józan volt. Mivel Gwynn nem sokat tudott már segíteni, otthagyta szüleit a házban, és kiment a szabadba, majd leült a szokásos helyére a verandán. Csak most tört rá a kimerültség, melyet a kalandja és apja cipelése okozott. Lassan elnyomta az álom, majd az oldalára borulva elaludt a hűvös padlózaton.

Sikoltásra riadt fel, majd miután a földre zuhant már teljességgel éber volt. Anyja szaladt ki a házból, kezét szürke kötényébe törölgetve.

- Mi történt? – csavargatta kérdezés közben a fejét. – Gwynn te meg miért alszol a sárban?!

- Nem tudom mi történt, és nem aludtam itt. Legurultam - motyogta bosszúsan a fiú,

- Szedd össze magad, és legközelebb inkább a saját ágyadban aludj. Eredj csak, nézd meg mi ez a lárma! – hessegette a feltápászkodó fiát a hang irányába. Gwynn éppen morogni készült volna valamit, amikor az egyik fiatal férfi rohanva megtorpant a házuk előtt. Avey volt, apjának egyik tanácsosa.

- Nemrég érkeztünk vissza a halászatról – hadarta minden kertelés nélkül. – Két halott – Gwynn anyja megmarkolta a ruháját a szíve előtt.

- Ki... Kik azok?

- Arnold Hiwe és a fia, Kyle.

- Kyle? – kerekedett el Gwynn szeme.

- Daye most szedi ki őket a csónakból. Már ami... Maradt belőlük.

- Mégis mi történt velük? – kérdezte remegő hangon Serah.

- Prosperio is ott van. Megvizsgálta őket. Boszorkány tette.

- Prosperio minden ilyen halálesetre azt mondja, hogy boszorkány volt – szólalt meg gyanakodva Gwynn

- Fiam, a te naivitásodra egy új szót kellene kitalálni! – csattant fel az anyja idegesen. – Aiden... William is... - tört ki könnyekbe az anyja. Nem is tudta tovább folytatni, csak zokogva bement a házba. Elővett egy üveg alkoholt és a falhoz lerogyva inni kezdett. Gwynn fejcsóválva nézett utána, majd a férfihoz indult.