𝖇𝖑𝖔𝖘𝖘𝖔𝖒

𝓔𝓰𝔂 𝓹𝓲𝓵𝓵𝓪𝓷𝓪𝓽𝓷𝔂𝓲 𝓼𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 | JuNyi fanfiction

Ahogy a tél tavaszba torkollott és a virágok napfényben fürödve szépültek, két férfi menekült a palota és a nagyváros fényűző lététől. Kellett nekik egy kis pihenés, ami valljuk be, ki is járt nekik. Egy kis magány, egymás társaságában. Fülledt levegő, méhek zümmögése, a közeli patak lágy csobogása, a természet jellegztes illata ölelte körbe őket - s nem sokkal később talán ők is egymást.

A zöld selyem, mi lábuk előtt elterült, lágyan simogatta mezítelen bőrük felszínét, nevető aranysárga fény csíkok színezték be bőrüket. Suttogó szellő játszadozott hajukkal, vízfolyás ezüst ábrándja hallgatta felhőtlen csevejük. Tudták, ez a pillanat, csak az övüké, a sajátjuk, egy elmúló kis lángocska újbóli fellobbanása. Hűvös, csípős idő ellenére, nekik melegük volt. Ahova mentek, ahova néztek a levegő izzott, tenyerük izzadt. Arcukon pír piroslott, szemükben vágy viaskodott, józanságuk pedig pipafüstként szállt el, el a messzeségbe, testükben kábulatot hagyva, vadul kalapáló szívük mellett

Az fekete hajú törökülésben foglalt helyet egy, a többinél is élénkebb színű pázsit részen. Fehér hajú társa követte - és talán kicsit közelebb ült barátjához a kelleténél -, aki nyújtott lábbal üldögélt, hátul pedig kezeivel megtámasztotta magát. Bal fülében ott lógott kereszt fülbevalója, melyen megcsillant a délutáni fény, ezüst villanást idézve elő, mely a mellette ülő arcán és nyakán pedig visszaverődő fény jobban megbabonázta, mint amikor nem rég még félmeztelenül állt vele szemben, mélyen szemeibe nézve. A levegő megállt kettejük között, nem volt légmozgás, ketrec borult rájuk, ahol az idő múlását nem érzed, a hangok pedig valahogy elkerülnek, csak az marad ami igazán fontos. Csak Te és Ő. Csak Ők ketten, a fekete holló, és a fehér tigris.

Sanyi, a magasabbik, kinek ében haján a fény gyémánt csilingelést keltett, lopva a havasra nézett, aki becsukott szemmel élvezte a késő nap, lomhán táncoló, már csak halkan, vörösen nevető sugarait.

- Mi az Sanyi? - mosolyodott el Judas, mire kék szemét rá emelte társára, kinek ereiben felforrt a vér, elméjében pedig megszólalt a vészjelző.

Fogalma sem volt arról, mennyi ideig nézhették egymást, a lemenő arany korong fényében, ki most mindent sárgára és narancsra festett, kivéve a király szemét, mert az még mindig olyan kristály tiszta kék volt, mint a gyémánt, vagy mint az elvarázsolt jég, mely megbabonáz, magával ránt és egy olyan világot mutat, melyet az álmaid teremtenek, vágyaid életre kelt és Te leszel az Úr, a magad Ura. Eltelhetett akár két-három óra is, őket nem zavarta, nem zavarta, hogy az idő hideg lett, hogy a ketrec, mi idáig védte őket, igen szellőssé változott, hogy a fülledt levegőből mentolos tél lett, hogy az égre fehéren sírva ugrándoztak fel a csillagok, hogy egyetlen pillanatig tartó szerelmüket megajándékozzák kozmikus csilingelő csillogásukkal.

- Semmi, csak tudod, van valami amit - hangja megremegett, arcára kiült minden egyes érzelme, a megtiltott gyümölcstől való félelem. - nem tehetek meg. Nem szabad.

- A szerelem miért ne lenne szabad? - a mély, kissé érdes hang hatására vágyai lángjai megpörkölték belülről, ki már nem jutottak, ki már csak a hideg jutott, mi egyenletlen útvonalon szaladt végig hátán, ügyelve arra, hogy gerince közelében maradva okozzon borzongást, a mámortól túlfűtött Sanyinak.

Az a mosoly, az a mosoly amit Judas viselt, azok a szemek, azok a szemek, amikkel Judas nézett rá. Az a száj...

A szerelem nem tiltott gyümölcs. Ezt a tényt a két démon ezen az estén tapasztalta meg, a csillag hálós ég alatt, a holdfény társaságában. A szeretet mámor, vágy, kötődés, egy olyan lelki kapocs mely a két szerelmest egy életre egymáshoz köti.

Azon az éjszakán, csak egy köszönet puszit akart adni neki. Nem akart többet, tán még a csók is sok volt még neki. A hidegből, meleg, a mentolos tisztaságból, izzadt füllettség keletkezett, ahogy  karjaik egymást ölelve óvták a másikat.

Ez volt az Ő szerelmük.

Egy pillanatnyi szerelem.

[Írói hozzászólás]

Ez lenne az én JuNyi történetem, ami remélem tetszett nektek, rövidsége ellenére is.

Ez az első történetem amire büszke is vagyok, úgyhogy most majd ez lesz az a bizonyos írás amit túl akarok majd szárnyalni, de legalább nem valaki máséhoz fogom viszonyítani a sajátom :').

A kritikákat pedig a legnagyobb örömmel fogadom. Jöhet hideg is meleg is!

A süti legyen veletek!