Csábításból Jeles Fanfic RayanxJennifer

Prológus ~ Átírva

Hát elérkezett ez a nap is... Sosem gondoltam volna, hogy a gimi után még valaha vissza térek. De hát, ha Művészet Történetet akarok tanulni, márpedig igen, akkor nincs más választásom, Párizsba kell utaznom...

Tudom, tudom, még be sem mutatkoztam...

Jennifer Fujiki vagyok, 23 éves, félig angol, félig japán. A nagyanyámmal nőttem fel, mivel a valódi szüleim egyszer csak eltűntek, mintha elnyelte volna őket a föld. Magam se tudom mi történt, egyedül egy nyaklánc maradt meg édesanyám után és édesapám régi katonai surranója.

A kb. 1-2 napos repülős utazásom után örültem, hogy újra friss levegőt szívhatok. Mikor kimentem a nagy épületből megláttam, ahogy valaki integetve rohan felém. Na vajon ki lehetett az a valaki? Még szép, hogy a nénikém! Ha nem lett volna nálam az a két, rohadt nehéz börönd, esküszöm én is úgy tettem volna, ahogy Ő.

- Nem hiszek a szememnek! Gyönyörű vagy!!- mondta nagy vigyorral, miközben csípkedte az arcomat.

- Nénikém, ezt ne csináld! ÁU!!!

- Jajj, ne haragudj Drágám, de úgy örülök neked! Nem most voltál itt utoljára, hány éve is volt?

- A nyáron is itt voltam, helló-szia. . .

- Tényleg! Látod, látod, úgy örülök neked, hogy még az időérzékem is elromlott! Ne, de gyere, ne álljunk itt egész nap! A kedvencedet készítettem otthon!

- Gyros?!- kiabáltam örömömben.

- Igen, Gyros-t csináltam az én tündérkémnek!

- Ugye Görögöt?

- Igen, de gyere, segítek ne-- Te jó ég! Mégis mi van ebben??- nevetett fel hirtelen, ahogy nagy nehezen elkezdte maga mögött húzni a nagyobb bőröndöt.

- Úgy minden is.

- Oh. Gyere, van egy meglepim is a számodra!

Befogta a szabad kezével a szemeimet és úgy mentünk. Hát be kell, hogy valljam azt hittem elüt minket egy autó. . . A nénikémet ismerve meg főleg. . . De nem így történt és hálát is adtam ezért Istennek. De mikor megláttam azt a bizonyos meglepetést!

- Nem. Hiszem. EL!! Ez tényleg az, amit látok??

- Mint, ahogy mondtam: Bármit azért, hogy boldog legyen az én kis tündérkém!

- Jajj, Agatha nénikém, ezt tényleg nem kellett volna!- könnyes szemmel öleltem meg.

Oh, tényleg! Az a bizonyos valami, aminek így örülök, az egy kocsi. De nem akármilyen! Egy Toyota Supra!! Imádom a kocsikat, főleg amivel lehet jókat off-roadozni! De ez sajnos nem olyan... Na mindegy, attól még imádom!!!

- Akarsz te vezetni?- kérdezte a kulcsot lóbálva a kezében.

- Még szép!

Ezután a kijelentésem után ki is kaptam a kulcsot a kezéből, bedobtam a bőröndjeimet a hátsó ülésre és bepattantunk az én szerelmembe. És igen, van jogsim.

Beindítottam és mikor meghallottam a motorja hangját, elkezdtem sikítani. Kihajtottam a parkolóból és egyenesen a nagynéném házához mentem. Olyan jó érzés volt! Volt ahol kicsit gyorsabban mentem és ha lehetne, egész nap ezt csináltam volna!

Mikor oda értünk, egy kanyarodással beálltam a hídra és már rohantam is volna be a Gyrosomhoz, mivel már kopogott a szemem az éhségtől, de Agatha néni utánam kiabált, hogy ,,A cuccát is hozza üres gyomrú!" Nevetve vissza rohantam majd bedobtam a szobámba a bőröndjeimet és már rohantam is, hogy elő vegyek két tányért, két villával. Olyan finom volt, végig áradoztam Agatha néninek, hogy övé a világ legjobb Gyrosa. Ezen csak kuncogott, majd mikor befejeztem, megköszöntem azt a csodás vacsorát és elmentem vissza a szobámba. Kipakoltam mindenem, a posztereimet mind felragasztottam a falamra, a ruháimat bepakoltam a szekrényembe, stb. Ezután elmentem zuhanyozni. A szobákhoz külön fürdőszoba van, úgyhogy nem volt nagy was ist das. Miután végeztem, eszembe jutott, hogy kolis leszek. Marha jó. . . Elkezdtem volna pakolni, ha el tudtam volna dönteni, hogy a fekete, vagy a vörös, Kurama mintás bőröndömet vigyem magammal. A Kuramásnál lyukadtam ki, szóval azt ragadtam meg és feldobtam az ágyra. Úgy beszéltem meg Agatha nénivel, hogy 2 hetente jövök látogatóba és ruhacserére. Ezután megmostam a fogamat, megszárítottam festett hajamat, feldobtam magamra ujjatlan hálóingemet és bedobtam magam az ágyba.