La Luna Más Brillante

4.rész Emlékezz rám

Matteo szemszöge:

Simón a legjobb barátom és apa végig velem voltak a szobába probáltak valami kis emléket visszahozni bennem Lunáról, de mindenki másra emlékeztem csak rá nem.
Mi lehet ennek az oka?
Simón: Biztos, hogy nem emlékszel rá?
Matteo: Biztos.- mondta szomorúan.
A lány akit Lunának hívtak bejött a szobába közben elmentek Simónék is mert sietniük kellett a Rollerbe.
Így ketten maradtunk.
Lunának ki volt sirva a szeme nagyon sajnáltam. Amikor odajött mellém megölelt én pedig nem tudom miért, de visszaöleltem és éreztem valamit valami megmagyarázhatatlan furcsa érzést.
Luna: Matteo kérlek ne mond, hogy nem emlékszel semmire ami köztünk történt. Kérlek Matteo a Roller a suli Cancun. Cancunban ismerkedtünk meg és az óta az életem fenekestől ferfordult. Szeretlek Matteo.- mondta zokogva Luna.
De Matteo az altató hatására elaludt ezért nem hallotta, amit Luna mondott.

Luna szemszöge:

Amikor hazaértem felmentem a szobámba, tanulni nem tudtam folyton Matteo járt a fejemben.
Nagyon aggódóm Matteo miatt ha nem épül fel azt sohasem bocsátom meg magamnak.
Úgy érzem, hogy az életemnek nincs értelme nélküle nagyon szeretem.
Ekkor már este 23:00 óra volt ezért lefeküdtem aludni.
Nem tudtam aludni ezért lementem a konyhába egy kis meleg tejért mert az mindig segít elaludni.😀

Ekkor megcsörrent a telefonom...

Simón volt az, de ilyenkor? hajnali 1 óra van.🤔

Felvettem Simón nagyon furán beszélt bele a telefonba.
Simón: Szia Luna.
Luna: Szia Simón mizu hogyhogy ilyen későn hívsz?
Simón: Luna nem tudom hogy mondjam el.
Luna: Simón mond már megijesztesz.
Mi a baj?
Simón: Luna Matteo állapota romlott találtak egy rendellenességet ami a baleset következtében alakulhatott ki, és mesterséges kómában tartják.
Luna : ......
Simón: Luna itt vagy?
Luna ekkor leejtette a telefont és a tejjel teli poharat a kezéből a pohár szilánkokra tört és Luna elkezdett zokogni.
Mónica és Miguel leszaladtak mert meghallották a pohár törést.
Mónica: Mi a baj kicsim?
Luna: Anya, apa azonnal be kell mennünk a kórházba.
Miguel: Miért mi van kicsim?
Luna könnyek közt mondta el nekik, hogy mi történt.
Mónica: Jaj kicsim most túl késő van, de majd reggel az lesz az első, hogy elmegyünk rendben?
Luna: Oké😥
Luna végig arra gondolt, hogy elég fájdalom neki az is, hogy nem emlékszik rá és most még ez is.
Nagy nehezen sikerült elaludnia.

Másnap reggel...

Gyorsan felöltöztem és elindultam.
Amikor odaértem nagyon nagy félelemmel mentem a szoba irányába.
Amikor az ajtó elé értem megfogtam a kilincset és mintha 500 pillangó lett volna a gyomromban.
Bementem és megláttam olyan nyugodtan feküdt ott egy csomó műszer volt rákötve, de még így is olyan helyes, békés és nyugodt volt.
De látszott az arcán, hogy mennyire megviseli ez az egész.

Luna:
Matteo sajnálom tudom, hogy ezzel nem segítek már semmin.
De nagyon sajnálom ha valami rossz történik veled azt sosem bocsátom meg magamnak. Tudom, hogy most jelenleg nem tudod ki vagyok, de annyit biztosan mondok neked, hogy én mindig melletted leszek szeretlek Matteo és nem tudom elképzelni az életemet nélküled.
Ìgérem ezek után minden más lesz csak kérlek ébredj fel. Szükségem van rád. Szükségem van a dinnyefejemre.
Ezután Luna ráhajolt a mellkasára és sírni kezdett.

Ha tetszett akkor írjátok meg kommentben és jövök a következő résszel.😀😀😀