^~^Levi or Eren ^~^

2. (Eren szemszög)

Mikor végeztem a suliba, elindultam hazafelé. Imátkoztam, hogy ne fussak össze Levivel. Az úton elgondolkoztam azon, hogy el kéne mondanom Levinek, hogy mit is érzek iránta valójában.

-Gyerünk Jaeger menni fog.... Nem vagyok nyámnyila, el tudom neki mondani.... De mi van akkor ha ő visszutasít engem?! Nem.... Nekem ez nem megy.... Nem bírom bevállalni... Nem is értem, hogy mégis miért vonzódok a saját nememhez..... Főleg Levi iránt, hogy érezhetek ilyet?!

Miközben ezen tűnődtem már otthon is voltam. Egyből felmentem a szobámba és kinéztem az ablakomon.

-Ahj.... Hogyan is lehettem ilyen bolond.... Méghogy majd az ablakánál lesz.... Esküszöm el kell költözzek. Egyszerűen nem birok higgadt maradni amikor a közelemben van. És miért pont az én ablakommal szembe van az övé?! Miért?!

Eközben kopogtattak az ajtómon. Lesiettem, hogy megnézzem ki az, de amikor megláttam azt a személyt, akit nem akartam, egyből lesokkoltam.

Eren: Le.... Levi....
Levi: Beszélnünk kell valamiről....
Eren: Pe... Persze... Gyere ülj le. Kérsz valamit?
Levi: Nem köszi....
Eren: Tulajdonképpen én is akartam veled beszélni egy fontos dologról...

-Ahj... Jaeger te hülye gyerek! Hogy lehetsz ennyire idióta... Most megfogja kérdezni, hogy miről! Bakker....

Levi: Tényleg? És miről?
Eren: Se... Semmiről...
Levi: De az előbb azt mondtad hogy akarsz valamiről... Ahj... Mindegy. Akkor kezdem...
Eren: J...Jó....
Levi: Szóval az van.... Hogy igazából én többet érzek irántad mint barátság.... Már rég beszélni akartam veled erről, de valahogy nem akartam, hogy megtudd...

A hír hallatán lesokkoltam. Egyszerűen nem jutottam szóhoz, és moccanni se birtam. Csak néztem őt bamba fejjel.

Levi: Gondolom nem erre számítottál, de....

Még mindig nem mozdultam, és nem is beszéltem.

Levi: Értem....

Levi fölkelt és kinyitotta az ajtót. Tudtam, hogy el fog menni, de nem állítottam meg.... Nem mozdultam. Levi már kint volt az utcán. Nem csukta be maga mögött az ajtót, csak zsebrevágott kézzel lehajtott fejjel ment előre. Már a járdán volt és haza készült.

- Gyerünk Eren állítsd már meg! Így elveszíted őt!

Kaptam az utolsó lehetőségen és Levi után rohantam. Hátulról megfogtam a kezét, mire ő hátranézett.

Levi: E... Eren....

Nem szólaltam meg, csak hirtelen megcsókoltam. Viszonozta a csókomat, és mindketten elpirultunk. Majd bementünk a házba, és leültünk a kanapéra, hogy megbeszélhessük, és feldolgozhassuk a történteket.