S.O.S. Rosszfiúk a láthatáron (Befejezett)

18. Rész

Reggel boldogan keltem. Indulásra kész lettem és mivel az 1. Órám lyukas, így elmentem Vivihez.

-Szia.
-Szio. Mizu?
-Semmi. Csak elgondolkodtam, mi lett volna ha nem megyünk el abba a buliba.
-Ilyesmiken ne gondolkodj.
-De.  Akkor nem lennék együtt Mike-val.
-Az nem biztos.

Erről beszélgettünk, utána pedig elindultunk 2. Órára.

A suliba értem, Mike sehol sem volt a nap végéig úgyhogy egyedül sétáltam haza. Pedig úgy volt hogy a délutánt együtt töltjük, de ezek szerint közbejött valami.

Síri csend állt a házban ahogy beléptem majd nagy hangzavar következett.

-MEGLEPETÉÉÉS!!-ordították.

Mike, Vivi, Márk, Lili és anyuék.

Mindenki itt volt aki fontos nekem.

Végülis ilyen egy tökéletes születésnap, nem?

Mindenki sorba hozta az ajándékokat.
Bár szerintem nem ez a fontos.

Anyuéktól egy laptopot kaptam, a húgomtól egy festmény amit ő készített kettőnkről(művészeti suliba jár) Marktól egy  új pénztárcát. (Meglepően 10000  ft val együtt)
Mike pedig egy borítékot adott át.

Kíváncsian bontottam ki, és egy kétszemélyes utat találtam benne egy Pesti szállodába. A nyakába ugrottam. Könnyezve.

Miután a szobám falai között voltunk Mikeval, megbeszéltük a dolgokat.

7napra szól a jegy, és 1 hét múlva indulunk.  Nagyon várom. 1 hét csak a szerelmemmel. És úgy tűnik ő még izgatottabb mint én.

Majd miután lefürödtünk, átkarolva aludtam el.

Holnap még suli és utána csak délig vagyunk.

Miután a sulimnak már vége elkezdtem gondolkodni mit is vegyek majd fel Josh bulijára. Mert az holnap lesz.

Végül az agyonszaggatottt feke farmerom és egy rövidujjú crop top mellett döntöttem.

Mike 8ra jön, most pedig 5 óra van, tehát ideje készülődnöm.

Lefürödtem majd  felvettem a szerkóm. Egy laza smink és késznek nyílvánítottam magam.

Még van egy fél órám. Gyorsan felhívtam Vivit és el is beszéltük az időt. Csengetés. Mike ott állt a küszöbnél. A szeme az  eddiginél  mindennél jobban csillogott. Aranyos mosolya mindennél cukibbnak tűnt.

Lemoshatatlan vigyorral szálltam be az autóba, tudva hogy ő csakis az enyém.

Mikor odaértünk, már tömeg volt. Kemény pia és cigi illat volt. Mi leültünk a bárszékekre. Mikor már elég pia volt bennem kimentem levegőzni. Bő 30 percig lehettem kint mikor már elkezdtem fázni és visszamentem. De nem hittem a szememnek.

Mike éppen egy szőke lányra mászott és úgy tűnik éppen a hálószobák felé viszi. Nem hiszem el. Túl naív voltam. Elegem van. Megfogtam minden piát ami a kezem ügyébe került és úgy öntöttem magamba mintha az életem múlna rajta. Így is részeg voltam. Nem akartam emlékezni. Miután a buli mergmaradt piáit is a bánatomba folytottam, úgy döntöttem, ideje elmenni. Úgy döntöttem inkább Vivinél alszom mert ha ezt Márk megtudja nemlesz jó vége. Amúgy is túl piás voltam és neki legalább nincsenek otthon a szülei.

-Nemhiszlek el te lány. Mike meg még kap a pofájára.-Oktatott már náluk azután hogy beszámoltam neki mindenről.

-De én tényleg azt hittem, olyan hülye voltam hogy hittem neki. Én..-és itt jött ki belőlem minden. Csak sírtam és sírtam és sírtam.

Nem emlékszem hogyan aludtam el, de másnap reggel kómásan ébredtem.

-Jóreggelt!Hogy vagy?-kerdezte Vivi.

-Szarul. Annyit ittam mint még soha az életben, annak reményében, hogy nem emlékszem majd rá. És semmire nem is emlékszem, csak a vágóképre a szöszivel.

-Jaj úgy sajnálom. Észre kellett volna vegyem.

-Te nem tehetsz semmiről. Én viszont még így sem értem.

Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és Márk jelent meg.

-Miért nem tudod felvenni azt a kurva telefont???!