A kedvesebb nővér egy bíztató, boldog mosollyal ajándékozott meg, mielőtt becsukta maga, és az új családtagjaim mögött az ajtót, akik már most nagyon szimpatikusak, pedig körülbelül 5 percet beszélgettünk.
Ahogy becsukódott az ajtó, felpattantam, majd örömömben felkiáltottam;
-Örökbefogadtak!
A többi lány a szobában szomorú, de mégis boldog mosollyal figyelték örömtáncomat. Egy nap őket is el fogják vinni innen. Bármennyire is szerettem volna, de nem tudtam őket sajnálni. Tudom, önző dolog, de lekötött a saját örömöm, egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy tizenhárom év után holnap vége lesz a szenvedésnek. Már csak egy éjszaka.
...
Gyorsan elszállt az utolsó éjszakám is itt. Reggel fájdalmasan korán keltettek, hogy átessek néhány orvosi vizsgálaton, hogy egészségesen adjanak át a nevelőszüleimnek. Az árvaház helyi orvosa elhúzott szájjal, szomorúan látta el a tegnap szerzett sebeimet. Nyilván ő sem érti miért jó hogy minden nap vérző sebekkel jelennek meg nála a gyerekek.
Miután megállapították, hogy egészséges vagyok, visszaküldtek az ágyamhoz, hogy gyorsan szedjem össze azt a kevés személyes holmimat ami összegyűlt röpke tizenegy év alatt, mert egy órán belül megérkeznek értem.
Gyors pillantást vetettem az órámra, ami 7:48-at mutatott. Sietősre vettem a tempót, és kis idő elteltével végeztem is a pakolással.
...
A kis bőrtáskával a kezemben álltam meg a szoba ajtajában, ahol tizenegy évig nevelkedtem. Az életem egyik legjelentősebb részét itt töltöttem el. Iyenkor mindenki azt hinné, ha csak egy kicsit is, de nehézkes elhagyni a helyet. Nekem nem. Egyáltalán nem. Sőt, óriási megkönnyebbülés. Hatalmas mosollyal csuktam be magam mögött a nagy faajtót, aminek nyikorgó hangja még másodpercekig visszhangzott a hatalmas, kopár épületben.
Leültem az előtérben elhelyezett kis padra, és ott vártam a sorsomat eldöntő pillanatra.
Éppen el tudtam veszni gondolataimban, mikor kívülről lenyomták a nagy ajtó fém kilincsét. A számomra már ismerős vidám szempár tulajdonosa dugta be a fejét az ajtón, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy jó helyen van, lendületet véve belökte az ajtót. Édesanyjával az oldalán beléptek a kopár épületbe. Széles mosoly ült ki arcomra, majd szoros ölelésembe vontam az új testvéremet.
Néhány gyors papírmunka után, végre átléphettem a küszöbét az életemet megkeserítő épületnek, és egy pillanatig sem néztem vissza. Felnéztem az égre és hatalmasat sóhajtva felfogtam a történéseket. Megéreztem a szabadság illatát. És ez tényleg velem történik, nem csak egy jó álom.
...
-Az elején lehet kicsit idegen lesz, de szerintem nem lesz nehéz hozzászokni. -magyarázott Lauren éppen a jövőbeli iskolámról, ahova hétfőn már úgy mehetek, mintha mindig is oda jártam volna. Október végét írjuk, így időben vagyok még az idei év nekikezdésével is. Lau szerencsére az osztálytársam lesz, így nem fogok teljesen idegenként bekerülni egy ismeretlen környezetbe.
Bár az otthonban is volt tanítás, de szinte a közelébe sem ért a rendes iskolának.
...
-Megjöttünk! -kiabált be mosolyogva a nagy, modern ház ajtaján Meredith.
-Sziasztok! -jelent meg az ajtóban egy kedves tekintetű férfi. -Dale Orlando vagyok. Te meg biztosan Amy. -mosolygott kedvesen, miközben kezét nyújtotta köszönés képpen.
-Igen. Üdvözlöm! -ráztam meg a kezét.
-Hagyjuk a magázást, mától az apukád vagyok. -vigyorodott el, mire hálám jeléül megöleltem. -Gyertek be. -invitált belljebb, majd a kabátomat tőlem átvéve felakasztotta egy fogasra.
Körbenéztem a hatalmas házon, aminek még csak az előszobájába léptem be, de már innen tágasnak tűnk. Modern bútorok, szépen elrendezett dísztárgyak, egymáshoz passzoló színek. Tökéletes.
-Van még két nővéred, de ők jelenleg sajnos nincsenek itthon, de remélem mihamarabb meg fogtok ismerkedni. -mosolygott rám kedvesen Dale. -Ja és. -forult meg tengelye körül a lépcső irányába, majd elkiáltotta magát. -Johnny! John, gyere le, fiam! -szólt félig mosolyogva az édesapa.
YOU ARE READING
Örökbefogadva
Fanfiction"azt hiszem, akkor jöttem rá, mit is jelent igazán elveszni valkinek a szemeiben, azaz megtapasztalni az érzést, amire mindig is vágytam"
