Vérfagyasztó találkozás

Kilábalás

El kellett mennem otthonról, mivel megtalált. Rájött hol lakom, és el kellett menekülnöm, vagy az életemmel fizetek mindazért ami történt. Pedig én nem tettem semmit, csak közéjük tartoztam - gondoltam magamban, miközben egy erdőn át sétáltam, ki tudja milyen messze a várostól ahol éltem. A célom az volt, hogy találjak valami menedéket, ahol egy ideig pihenni tudnék. Miközben a fák között sétáltam, próbáltam újra és újra átgondolni mindent, persze teljesen feleslegesen. Ami történt, arra nincs magyarázat, sem kiút belőle.

A fák közül kiérve egy öreg kerítést pillantottam meg. A moha mindenütt belepte, és nem úgy tűnt mintha valaki is járt át volna rajta aktívan. Magamban felsóhajtva gondoltam, hogy egy próbát megér. Odamentem a kapujához, azonban az zárva volt. Wow, ki gondolta volna... - morogtam az orrom alatt unottan, majd a kerítés tetejére pillantva elhatároztam, hogy minden áron de átjutok a túloldalára. Pár lépést elhátráltam, majd nekifutottam az öreg kerítésnek, és belekapaszkodtam a tetejébe. Lassan felhúztam magam, majd a lábamat átemelve felette, áttoltam magam a túloldalára, és könnyedén földet értem ott. Visszapillantottam a kerítés tetejére, majd elégedetten elmosolyodtam. Tudtam, hogy menni fog - indultam útnak büszkén

Egy háznak a tetejét pillantottam meg nem messze onnan, ahol voltam. Habozás nélkül megindultam felé éss pár perc múlva már ott is találtam magam a lakóépület öreg lépcsője előtt. Felnéztem a hatalmas épületre, majd kivettem a táskámból a fényképezőgépmet és készítettem róla egy fotót. Felmentem a lépcsőn majd lassan benyitottam, meglepő módon a bejárati ajtó nyitva is volt. Körülnéztem, és egy hosszú előszobában találtam magam, ahol a falon mindenütt fogasok voltak, a padlón pedig egy vörös szőnyeg futott végig. Csendben végigmentem a folyosón, amelyről két szoba nyílt, balra egy konyha jobbra pedig egy nappali. A konyha szép volt, ám a falai kicsit meg voltak repedezve. A nappali otthonosan be volt rendezve könyvespolcokkal, melyeken öreg könyvek álltak egymás mellett katonásan. Egy poros fotel és egy rozoga kanapé is volt bent. Alaposan körülnéztem, majd az irányt az emeletre vettem. Odafent volt egy fürdőszoba, és három másik szoba. Az első szobában egy egyszemélyes ágy volt, egy ruhásszekrény és egy babaágy társaságában. A második szobában egy hatalmas francia ágy volt meg egy fiókos szekrény, amelyhez tartozékul szolgált egy hatalmas poros tükör. Óvatosan letöröltem a tükrörnek egy kis részét a pulóveremmel, majd megnéztem magam benne. Igazítottam egyet a sapkámon, majd a táskámat a francia ágyra téve folytattam az emelet felfedezését. A harmadik szoba egy dolgozó szoba volt. Nem volt bent semmi érdekes, csak könyvespolcok és egy íróasztal, rajta egy megkövesedett tintatartóval. Miután felfedeztem az emeletet, gondoltam lemegyek és megnézem mit találok a konyhában élelem gyanánt.

Annak ellenére hogy nem reménykedtem nagy dolgokban, egy csomó zöldséget és gyümölcsöt találtam a szekrényekben, tálakba téve. A kenyértartóban volt egy kevés szendvicsnek való, ráadásul találtam egyéb hozzávalókat is a fiókokban. Poharak és tányérok is voltak, evőeszközök pedig egy rakásra álltak a csap mellett. Kellemesen elmosolyodtam magamban, mivel szerencsésnek éreztem magam amiért pont egy ilyen nehéz időszak közepén találtam rá erre a házra. Az emeletről padlónyikorgást hallottam, ezért kimentem a konyhából hogy lecsekkoljam. Fusztráltan felpillantottam a lépcső tetejére, majd vettem egy nagy levegőt

- Valaki van ott? - kiáltottam hangosan, azonban választ nem kaptam

Annak ellenére hogy eleinte abban a tudatban voltam, hogy rajtam kívül senki sincs, vagy lesz ebben a hatalmas házban, azért elgondolkodtam hogy logikus lenne, hogy azért van ennyi dolog a konyhában és a házban, mert valaki lakik itt. Amikor ez a gondolat végigfutott az agyamon, azonnal kirázott a hideg attól, hogy lehet egy gyilkos tartózkodik ebben a házban, elrejtőzve az egyik, csak általa ismert titkos kis zugban, a tökéletes pillanatra várva, hogy majd engem eltehessen láb alól. Végül inkább sóhajtottam egy nagyot, és elhessegettem a gondolatokat az elmémből, lenyugtatva magam azzal, hogy biztos csak képzelődtem. Ezek után visszamentem csendben a konyhába, és nekiálltam egy pár szendvics elkészítéséhez, mivel a gyomrom szerint már ideje volt a vacsorának

Miután végeztem a két szendviccsel, felmentem az emeletre és a szobám helyett először az erkélyre mentem ki egy kicsit. Felnéztem az égre, és a csillagokat nézve kinyújtottam feléjük a kezem, arra gondolva milyen lenne ha én is egy lehetnék közülük. Ahogy így merengtem magamban, váratlanul zajokat lettem figyelmes bentről. Azonnal bementem, majd a hálószobámba vettem az irányt, és lecsekkoltam hogy a táskám a helyén van-e még. Szerencsére ott volt, így egy nagyot sóhajtottam és kimerülten az ágyra vetettem magam

- De egy szar nap volt ez a mai...! - mondtam hangosan, abban a tudatban hogy senki sincs a szobában rajtam kívül - Ez a ház az egyetlen jó, ami ma történt velem. Csak nem tudom mit csinálok akkor, ha ide is követnek... - sóhajtottam

Észre sem vettem, hogy végül elnyomott az álom