Kihívások

Dec.10 - Out there

Hoztam nektek egy kis nyalánkságot, remélem sokan vagyunk, akik ismerik a Notre Dame-i toronyőr meséjét.

A történetből két musical is készült, van egy francia verzió, ami sokkal sötétebb, és komorabb, és van egy a Disney mesére és a dalokra épülve (aminek szintén a könyvre hajaz a vége, szóval nem mondanám hepiendnek.)
Meg kell valljam, én láttam itthon ez utóbbi verziót (az Operettszínház játszotta), de nem voltam vele megelégedve, nagyon kis gagyinak tartottam, és Quasimodo sem igazán hatott meg.
Egészen addig, míg a youtubeon rá nem találtam a 2014es New York-i off-Broadway verzióra.
Quasimodo-t Michael Arden játssza benne, akit egyébként is egy zseninek tartok, de ebben olyat játszik, hogy totál átértékeltem a karaktert, és azt mondom, hogy úgy eljátszani, ahogy ő - hatalmas bravúr. Ez az ember egy csoda.
Még amikor elkezdtem írni ezt a kihívást, és kitaláltam, hogy mivel akarok benne foglalkozni, megfogadtam, hogy szándékosan nem fogok részletesen belemenni semmibe, mert senkit nem fog érdekelni, és nem csinálom benne magamnak a melót. De esküszöm, most a legnehezebb megállni, mert Michael egy kibaszott kis csoda. :) (elnézést. )
Videonak csak a CD felvétel  kis szösszenetét vágnám be ide, hogy mutassam, hogy még azt is mekkora átéléssel csinálja. Képzelhetitek, mit leművel a színpadon ;)
Természetesen ennek a dalnak is vannak hivatalos magyar fordításai, de megintcsak a magam nyersfordítását hoztam, mert ugye az eredeti szöveget műfordításban nem feltétlenül adja vissza egyik sem. :)

Biztonságban ezek az ablakok és a kőből készült mellvértek mögött,
kitekintve az emberekre odalent.
Egész életemben őket néztem, miközben idefent bujkáltam,
éhezve a történetükre, amit megmutattak nekem.
Egész életemben az arcukat tanulmányoztam,
ismertem őket, ahogy ők sosem fognak ismerni.
Egész életemben azon gondolkodtam, milyen érzés lehet eltölteni egy napot
nem felettük,
hanem köztük.
És odakint
élni a napfényben
adj egy napot odakint
ezt az egyet kérem,
örökké tartana.
Ott kint,
ahol gondok nélkül élnek
mindent megadnék
mindent mernék
csak egy napot élhetnék kint.
Ott kint, a molnárok, a takácsok, és asszonyaik között
a tetőkön és tornyokon át látom őket.
Minden nap kiabálnak, és panaszkodnak az életükről,
Nem értékelve ezt az ajándékot, ami megadatott nekik.
Ha az ő helyükben lehetnék,
azonnal kincsként tekintenék mindenre.
Ott kint
sétálnék a Szajnánál,
megízlelném a reggelt,
mint egy átlagos ember
aki szabadon járhat ott
Csak egy nap, és utána
esküszöm elégedett lennék mindennel
ami nekem jutott.
Nem keseregnék
nem esnék kétségbe
megöregedhetek, és megtörhetek,
nem fogom bánni,
mert eltöltöttem
egy napot odakint.