Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

seventeen.

-Mesélj!-vonszolt ki a teremből Ayla amint kicsöngettek. Megálltunk a szekrényemnél és elő halásztam cuccaimat belőle

-Ha nem mondod el senkinek, elmondom!-kisujját nyújtotta melyet viszonoztam, ezzel biztos lett hallgatása-Tudom hol van Finn, de megígértem, hogy nem mondom el senkinek!-arca ledöbbenté vált-Tegnap amikor megtaláltam... csókolóztunk!-suttogtam az utolsó szót

-Mi?-kezdett el majd hogy nem kiabálni-Ezt miért nem mondtad előbb? Fantasztikus, de mi lesz Jackkel?-zavarodott volt, csak úgy mint én

-Nem fog többet megtörténni, de nem tudom mi van Jackkel! Bírom, meg hát kedves, helyes és tök jó fej, de Finn is!-sétáltam vissza termünkbe

-És melyikkel akarsz járni?- húzott vissza egy pillanatra az ajtóból

-Ez a baj! Nem tudom!-magyràztam idegesen. Bátorítóan megveregette vállamat és leültünk a helyünkre.

-Hé Mariah!-szólt oda nekem lazán Malcolm-Nem ebédelsz ma velünk?-pillantott Jackre sejtelmesen.

-Sajnálom, de ma sietnem kell haza!-vettem elő tankönyveimet és vissza fordultam előre.

Óra közben valaki megkocogtatta vállamat, pontosabban Jack. Hátra fordultam óvatosan, hogy a tanár ne vegye észre. Egy papírt nyomott a kezembe.

,,Nem jössz át este? Most csak mi ketten"

-Miss. Brannan!-harsant fel irodalom tanárom irritálóan magas hangja-Gondolom, az osztály is szívesen megtudná mi fontosabb az órámnál!-minden szem rám szegeződött. A "levél" még mindíg kezemben volt, de hirtelen kilapta kezeim közül-,,Nem jössz át este? Most csak mi ketten!"-olvasta fel a papíron álló üzenetet-Meséljen Mariah, mit is tervez az este, na és kivel?-fonta keresztbe mellkasa előtt kezeit.

-A személyi jogokat sérti az ilyen személyes kérdés!-az osztály ,,ribancai"-Jack szavaival élve-egyszerre kezdtek el vihogni

-Még egy ilyen és mehet az igazgatóiba! A levelező társával együdt!-dühösen vissza nyomta padomra a papírt és újra magyarázni kezdett

-Bocsi!-suttogta fülembe Jack

-Fogd be Anderson!-rivalltam rá suttogva. Első nap, és már is "szeretnek" a tanárok, csodás.

***

-Áll az este?-karolta át vállamat Jack az iskolából kifelé menet.

Cudar idő, hogy fogom én ezt bírni? Más mint Berlin az már biztos

-Még is mit akarnál tenni, csak nem lesmárolni? Megint!-sétáltam tovább enyhén dühösen.

-Jaj Mary! Csak matek, kérlek! Te érted, én meg nem!-futott utánam kétségbe esetten-Légyszi!-húzta el a szócskát és maga felé fordított.

-Na jó!-mentem végül bele. Meg akartam ölelni, de Jack nem így gondolta. Megcsókolt, másodszor is.

Elhúzódtam tőle és higgadtan ott hagytam. Hogy hova mentem? Természetesen a kisboltba, hiszen már régen nem voltam.

-Nocsak nocsak, kit látnak szemeim?-kiáltott fel vidáman Parker amikor beléptem

-Az attól függ mit szívtál!-kacsintottam rá és elé siettem-Mizu Parker?-mosolyogtam a fiúra

-Csak a szokásos, várom a szép vevőket a helyes pofimmal!-kacsintott rám ő is.

-Megéri!-nevettem fel és gyorsan végig futottam a kis helységen. Egy közepes jégkása és egy csomag gumi maci-Ennyi!-vigyorogtam a kedvenc pénztárosomra

-Oksi!-beütötte, majd kifizettem-Mikor jössz legközelebb?-támasztotta meg fejét fáradtan. Egy kicsit gondolkodtam a válaszon, én sem tudtam

-Szerintem Szerdán! Ha sikerül, nem egyedül! Szia!-fordultam sarkon és kifelé igyekeztem

-Heló Richmond!-intett és ezek után a saját dolgával foglalkozott, gondolom.

Negyed négyre haza értem, ami rekord gyorsaság volt tőlem. A jégkását még út közben megittam. A gumicukrot meg hagytam Jackhez.

-Szia kincsem!-ölelt át szorosan édesanyám-Milyen volt a napod?-mosolygott kedvesen

-Elment!-kuncogtam fel-Este felé át megyek Jackhez, tanulni!-közöltem vele és ledobtam cuccaimat szobámba

-Rendben, de tízre legyél itthon!-kiabált vissza a konyhából.

Feltrappoltam szobámba, és ágyamra vetődtem. Nem is kellett több bealudtam, az ébresztőt természetesen hatra beállítva.

Szóval... szerintem karácsonyig nem lesz új rész-de ha lesz akkor ezt úgy is megírom még vagy ezerszer!-. Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok! Remélem megkapjátok amit kértetek, kivéve Finnt mert őt már megkaptam én😏😏😂❤️❤️