Vegyünk két lányt, akik teljes ellentétek mégis legjobb barátok.
Az egyik megszállott rajongója a Vampsnek.
A másikat hidegen hagyja.
Mivel a fiúk abban a városban koncerteznek, ahol ők laknak, ezért az egyiknek muszáj ott lennie, a másik meg jó bar...
Skyler Adams vagyok, 19 éves és jelenleg Londonban élek, egyedül. Igazából nem egyedül, hanem a legjobb barátnőmmel. És hogy mi van a szüleimmel? Na az egy hosszú történet.. Egyszer talán elmesélem. Most itt sétálok a St. James Parkban. Sétálok? Inkább futok... Najó konkrétan rohanok. És hogy miért rohanok na ez az amit nem tudok. Most igazából jó esik csak úgy futni. Most komolyan ezt ki veszi be? Inkább térjünk vissza délelőttre
~délelőtt~
Este 8 óra van és én éppen most rohanok hogy szétrugjam a "barátom" seggét. Az állítólagos barátom Scott Gilbert seggét. ~Scott
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Scottal 2 hónapja kezdtünk el járni. Igazából most hogy így visszagondolok nem tudom miért. Scott az osztálytársam. 11. elején (ami 3 hónapja volt) egymás mellé ülettek minket kémián és mivel egyikünk se egy kémikus és nem is akar az lenni ezért el kezdtünk beszélgetni. Nem volt annyira rossz fej mint azt az elején hittem. Ami így zajlott: -Adams és Gilbert középső padsor utolsó padba most!- rikácsolta a tanárunk. -Nemár tanárnő, miért pont a teknős fejű mellé?-kérdeztem unott pofával. -Csitt és ül!-mondta majd egy nagy sóhaj kíséretében leültem Scott mellé. -Szerintem inkább Pocok-szólalt meg mellettem. -He?-kérdeztem értetlen pofával. -A fejem, azt mondtad teknős de szerintem inkább pocok.
Na és igen itt elkezdtünk beszélgetni. Majd egy hónap múlva összejöttünk. Így tartunk most itt. Ja, igen hogy miért rohanok éppen hozzá.. Na ma a madarak azt csiripelték, hogy Scott lefektüdt egy másik lánykával.... dehogy a madarak csiripelték. Csupán annyi történt hogy John, (egy másik osztálytársam,100%-ban bunkó és irritáló) odajött hozzám szünetben és a pofámba ordította, hogy tudok-e arról, hogy míg mi itt poshadunk a pasim éppen Anne-val (egy végzős csaj,plázacica blablabla... el lehet képzelni milyen) "hancúrozik". Na ja.. én erre azt mondtam, hogy ez egy baromság aztán az arcom elé nyomta a telefont amin az szerepelt: Scott:Siker megvan Anne💪 Ezután John jól kiröhögött és otthagyott. Sajnos ezen a napon 8 órám van + 2 és fél óra fotózás. Tehát 6 óra volt mire kiszenvedtem magam a suliból és indulhattam scotthoz.
~Jelen~ Na és ezért futok hogy minél hamarabb megválhassak tőle.
~20 percel később~
Kidobtam Scottot. Igazából nem fáj a szívemnek mivel nem szerettem. És mint már sokadjára most is felteszem a kérdést, hogy akkor minek voltam vele. Bármilyen hihetetlen most sem tudom. Vagy szerettem csak nem fájt elengednem. Vagy csak elmúlt. Már ő se szeretett. Vagy csak menőségből csinálta. Vagy...
A gondolataimból az zökkentett ki, hogy átestem valakin és konkrétan nyomtam itt egy tigrisbukfencet. Eskü ha a tesitanár látta volna rögtön beírt volna 2db 5-öst.
-Nem látsz a szemedtől?-kérdeztem. -Bocs-felelte, majd a karját nyújtotta-gondolom- azzal a céllal hogy felsegítsen. -Nem vagyok béna fel tudok kelni a földről.-morogtam-Amúgy meg minek ülsz az utamban? -Már bocsi de ez egy park- mosolygott rám- és én nem a futóútvonalon ültem. -Hanem az utamban-erre a mondatra felkeltem a földről és két barna szempárral találtam magam, majd mikor hátrább áltam láttam, hogy egy tőlem pár évvel idősebb scrác áll előttem göndör fürtjeivel és érdeklődve néz. -Hé, te bukfenceztél át felettem. -Igen, mivel az utamban voltál. -De miért nem kerültél ki? -Miért nem te kerültél ki? -Én nem láttalak-tette fel a kezét védekezően -Miért szerinted én igen?-kerdeztem totál értetlenül, majd a válaszát meg nem várva továbbfutottam.
Hahi✌️ Itt van a történet első része remélem tetszik💕 A helyesírási hibákért ezer bocsii😔 Építő kritikákat szívesen fogadok😉 A kövi részt hamarosan hozom🧡
