1.1 Egy átlagos napnak indult..

558 22 3
                                    

Valami zajt hallok. Nem is inkább zenét.. Oh ez csak az ébresztőm. Meg se mozdultam csak annyira hogy kinyomjam az ébresztőt. Olyan kényelmes ez az ágy, tanakodtam magamban aztan visszaaludtam.

-KENZIEE! ISKOLABA KELL MENNED!- hallom anya hangját. Egy ideig még forgolódok az ágyba, majd villámgyorsan kipattantam mert nagyon úgy festett hogy el fogok késni.
-Megint elaludtál- szolalt meg anya miutan lebaktattam a lepcsőn
- Tudom ne is mondd- válaszoltam hulla fáradtan
- Bevigyelek?- kérdezte
-Azt megköszönném- válaszoltam gyorsan és realizáltam hogy ha anya bevisz akkor még nincs minden veszve, meg simán beérhetek. Gyorsan felfutottam átöltözni majd végül az Outfittem egy fekete pulcsit amin semmi minta sincs, egy fekete farmert, és a fekete magassarkús bakancsomat.
A hajammal nem csináltam semmit csak megfésültem, sminkből is csak szempillaspirált raktam fel.
- Mehetünk!- rohantam át a nappalin.

A kocsiban nem szoktunk anyával beszélgetni mert tudja hogy reggelente mindig nyűgös vagyok. Főleg amikor késésbe is vagyok. A kocsiban folyamatosan az esőcseppeket bámultam majd a szemem sarkaból megpillantottam a telefonom kijelzőjén hogy Lauren írt nekem :

L:hol vagy már?
K: 2p es ottvagyok
L: megint elaludtál?
K: pff neeemm..
L: aha szoval de... igyekezz
K: oke oke

A kocsibol kiszállva az órámra pillantottam, és láttam hogy meg van becsöngőig 5 perc. Halál nyugodtan besétáltam a terembe és észrevettem hogy a tanár már bent van.
- Késett- mondta szigorúan
-Tanarnő, még be se csengettek..- álltam ki magamért.
Mikor ezt kimondtam a tanár szemei szikrát szortak rám, ezért szólás nélkül leültem a helyemre vagyis Lauren mellé.
-Miújsag?
- Már most elegem van a mai napból- válaszoltam egyszerűen.
- Átjössz suli után?-kérdezte Lauren. Nálunk ez már hagyománnyá vált hogy suli után mindig átmegyek hozzájuk.
- még szép - válaszoltam mosolyogva. Na ez legalább feldobta a napom.
- A két lány ne beszélgessen mert szét lesznek ültetve.- mondta a tanár.
-Elnézést csak tollat kértem Kenzietől
Erre összenéztünk és kitört belőlünk egy halk nevetőgörcs

Tanítás után már egyből mentünk el mert úgy gondoltuk hogy ha még egy percet ott kell töltenünk abba biztos hogy belepusztulunk.
-Amúgy nagy hírem van.- kezdtem lelkesen
- Na mesélj!
- Felvettem egy zenét.
- Kajaak? kiraktad youtubera is?
- Na azért odáig még nem jutottam.
- Te sose változol- nevetett fel Lauren
- De mivan ha nem tetszik senkinek?- kérdeztem aggódva.
-Haggyuk már, kurva jó a hangod Kenzie ezt te is tudod jól, csak az a baj hogy félsz.
Ezért szeretem Laurent, mindig kimondja amit gondol és a legtöbbször igaza is van.

Odaértünk Laurenék házához.
-Ahj, nem talalom a kulcsom..- matatott a táskájába Lauren.
- Nincs valaki aki beengedjen minket?
-Ohh tényleg- vette elő a telefonját
- Vedd már fel- beszélt magaba Lauren mire megszólalt a telefonba egy fiú hang.
- Hallod John, nem talalom a kulcsom engedj mar be... oh.. okes okes... jo... koszi.. szia- tette le vegül a telefont.

Nemsokkal később kinyílt az ajtó.
Az ajtóban egy nálam nemsokkal idősebb fiú állt. Barna volt a haja barna a szeme, és olyan édes volt a tekintete..
Én meg csak álltam és ledermedtem, nemtudtam ki ő és hogy miért csak most látom, de a szívem olyan gyorsan vert mint még soha..

Amikor megismertelek..💞Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon