Futok. Olyan gyorsan mint még soha. Nem tudom mi, de üldöz. Ki kell érnem az erdőböl. Már látom az ösvényt csak pár fa. Kiérve kicsit lassítok és fülelek. Még mindeig hallom a lépteket magam mögött. Hátra se nézve újra gyorsítok. Ki kell érnem az erdőböl. Ismerem ezt az ösvényt sokszor jártam már rajta. Pár perc és elérem a legelső utcát. De hova is mehetnék utánna? Messze lakom és már nem fogom sokáig bírni főleg ha ez a városban is követni fog. Kim. Kim közel lakik csak pár sarok az erdőtől. Mindjárt kiérek. Rögtön lekanyarodtam az első utcán, és lefékeztem egy ház előtt. Nincs nyitva kapu. Oké bemászok. Dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Ki az? -hallottam meg a barátnőm hangját.
-ÉN!
-Ki az az én- nevetett.
-Ó basszus Kim csak engedj már be!
Konkrétan beestem az ajtón, aztán becsaptam magam mögött, és hátamat nekivetve leroskadtam a földre. Legjobb barátnőm kérdőn nézett rám.
-Nagy.....farkas.... állat....izé.....VÍZ- ligetem. Miután kaptam egy pohár vizet, és kitisztult a fejem, elkezdtem gondolkodni. Megőrültem. Kétség kívül. Aztán ránéztem Kimre aki a folyosón pakolgatta a cuccait. Néha elgondolkozom azon hogy lehet valaki ilyen mint ő. Azt hinné az ember hogy egy kedves aranyos lány. Ha a fekete haj kék tincsekkel nem is, de az a csokoládébarna szem alapján mindenki erre gondol. Mikor viszont megszólal rájön mindenki milyen is valójában. És az a kedves szem is tud úgy nézni hogy akár ölni is tudna vele. Hát igen és milyen türelmes? Ez nem jellemző rá általában, de most az. Várja hogy én elkezdjek mesélni.
YOU ARE READING
My Town
FantasyRachel Vine úgy kezdte az idei tananévet hogy most minden meg fog változni de még csak nem is sejti mennyire. Egy elbűvölő barna szempár kékké változik és a lány beleszeret annak ellenére is hogy a fiú félig farkas. Ellenségből barát lesz egy közös...
