Várlak, csak várlak és azt remélem,
Nem áll az idő, csak minden héten
Meg-megpihen, úgy öt-hat napra,
Hogy magamra hagyjon és ne magadra
Várlak, csak várlak, a terek unnak,
Nyitva a szemem, bár minden szunnyad,
Nézlek és várlak és nem beszélek,
Nem adlak ki a pletykás reménynek.
Várlak és várlak és nem kérdezlek,
Mikor kellene már megérkezned,
Mikor indultál; és nem, mert fájna,
Felém indultál vagy más irányba
Várlak, csak várlak, már neved sincsen
Hagyom a koldust, hogy megérintsen,
Hagyom a szagát, hogy belémszálljon,
Nincs ruha rajtam, te vagy a ruhámon
Várlak, csak várlak, még hit sem kell ehhez,
Kitartásom is sikert feltételez,
Várlak, és nem tudom, mihez kezdek
Ha megszépül arcom a tenyerednek
