Verona Montague avagy Benvolio lánya

1. Fejezet

Utazok! Végre! Vagy is pontosítok. Utazunk. Anyuék is velem tartanak megbeszélni Mercutioval a részleteket. Istenem, 16 vagyok, eddig férjhez akartak adni, most meg gyerekként kezelnek.

-Anya, milyen?

-Micsoda kincsem?-kérdezte értetlenül.

-Hát...hát a kastély!

-Veronica, húsz éve már annak hogy elköltöztem! Nem emlékszem semmire csak a hálóra ahol...ahol...mindegy, hagyjuk!

Ez nagyon gyanús...mi történhetett?

-Viszont most meg kell álmunk!-szólt apa.

-Miért?-kérdeztem.

-Mert...mert én nem szeretnék visszamenni Veronába, és egyébként is van egy kis...kis elintézni valóm.-mentegetőzött majd ki is pattant a kocsiból.

-Marie...vigyázz rá!-szólt anyunak, majd mentünk tovább.

A kastély hatalmas volt, és taszító. Hogy tudnak itt élni?

-Verona, kishúgom!-szaladt hozzám Mercutio majd a magasba emelt.

-Drága fivérem! Nagyon jól nézel ki.-bókoltam.

-A boldogságtól van. Mikor is találkoztunk utoljára Veronica?

-Simeon első születésnapján. Majdnem egy éve!-feleltem.

-Van az kettő is!-szólalt meg Mercutio felesége Alice.

-Tényleg? És hol vannak a fiúk?-kérdeztem.

-Mindjárt itt lesznek.-nyugtatott meg, majd egyből nekem rohant a két kis szőke kisfiú.

-Luca, Simeon, ne szedjétek szét Veronicát!-nevetett Mercutio.