Fényes fekete koporsó

2.4K 85 5
                                        

HANNAH

Hajnali 1 óra 50.
- Mi a fene! Korábban jött. -Hannah Kennedy gombóccal a torkában figyelte, ahogy az anyja limuzinja lassan végighajt a parkon. Zsebre vágta iPhone-ját, és zavarában erőltetten mosolygott Beatrix, a pszichiáterére. - Pedig nem szokott.
- Ez jó jel - viszonozta a mosolyt Beatrix. - Felelősségteljes gondolkodásra vall.
- Csak ki akarja élvezni, hogy aztán megint jól ott hagyhat valahol. Különben is, ha később jönne, kénytelen lenne hazavinni magával, nem igaz?
   Beatrix nem válaszolt. A pszichiáter egyben a tulajdonosa is volt ennek az előkelő, kerítéssel  körbevett, kamaszok számára fenntartott intézménynek. Mindketten tudták, hogy hazamenetelről szó sincs. Most lépett a következő szakaszba az a rémes hollywoodi nevelési terv, amivel Hannah anyja a problémát kezelte: a gyerek helytelenül viselkedik; a szülő fizeti a terápiát, de fütyül a gyerekére; végül meggyőz valakit, hogy vállalja át a piszkos munkát.
   Mindha nem lett volna elég, hogy hat hétre bezárták erre a helyre.
   Hannah hátán végigfutott a hideg, tiszta libabőr lett. Fel vette az ocsmány, fehér- ezüst színű, kapucnis pulóvert, amit az anyja előre elküldött neki, és lehuzkodta a pulóver ujját, hogy eltakarja a csuklóját.
  ,,Nem kell, hogy bármi is arra emlékeztesse anyát, miért vagyok itt. Itt az ideje eljátszani az engedelmes kislányt, ahogy ígértem. Úgyse menekülhetek."

Popsztár álarcbanStories to obsess over. Discover now