Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

61. Fejezet

– Hello, Dr. Martin vagyok. – szóltam bele a telefonba a gyors tárcsázás után.
– Á, Dr. Martin, itt Angelina Stone, a recepciót hívta, segíthetek valamiben?
– Szeretnék egy időpontot kérni teljes kivizsgálásra.
– Diktálná az adatait, kérem?
– Nem nekem, hanem a páromnal van rá szüksége... – háraodáltam a szám sarkát. Ez egyre kínosabb. Olyan vagyok, mint egy dilis 50-es anyuka, aki nem bírja feldolgozni, hogy a fia felnőtt és nincs már rá szüksége, de ő mindenféle orvoshoz küldözgeti.
– Akkor az ő adatait legyen szíves. Név?
– Shawn Peter Raul Mendes.
– Születési hely és idő? – hangjában izgatottság jelent meg. Mintha nagy dolog lenne leírni egy sztár nevét. Hahó, ő is ember, szüksége van vizsgálatokra, főleg ha a barátnője paranoiás... A gitár nem képez körülötte semmilyen védőburkot. Fúj, gitár... Mennyi baci lehet egy-egy darabon... Csoda, hogy folyton náthás, 10 fokban egy szál ingben és farmerben pattog a színpadon, leizzad és még a gitárját is tapogatja. Még sosem gondoltam bele, mennyire piszok dolog az éneklés.
– Torontó, Ontario, Kanada, 1998. augusztus 8...

– Köszönöm, akkor szerdán délután 4. Viszont hallásra. – köszöntem, majd letettem a kagylót. A recepciós is motyogott valami köszönés félét, de a felét már félbeszakította a tipikus búgó hang.

Én: Szia, Shawn, ne ölj meg, de kértem neked időpontot szerdán 4-re, szóval légy ott a kórházban és ne felejtsd el, jó? Szeretlek❤️

Shawn: Szia, Édes. Nem fogom elfelejteni. Tetszik a rúzsod, főleg, hogy nem jön le vízzel... Én is szeretlek 😘
Shawn: Este azért még várható vagy egy adag sminklemosóval? 😏

Én: Tudom, hogy az IR-nél volt sminklemosó... 😂 De ne várj, inkább menj haza minél előbb és pihenj.
Én: Ha nem is akarsz, akkor legalább a kedvemért... 😇

Shawn: Megígérem.
Shawn: Amikor már üzenetben is tudod irányítani, akkor valamit nagyon jól csinálsz. Pacsi Dorothy🙌
Shawn: Amúgy Zubin voltam. Tudod, Shawn gitárosa, akit nem mutat be, mert a legjobb haverjaitól is félt. És most bosszúból ráírt az asszonyra, hogy nincs otthon tej, hozzon, pedig tudja, hogy ki fog akadni, mert a gyerekünk laktózérzékeny. 😡
Shawn: Ne hallgass rá, majd megismeritek egymást 😂

Én: Képzelem mennyire lehet fontos az a megbeszélés, ha ráértek arra, hogy egymás "asszonyait" zaklassátok... Sziasztok 😂🙂

Meg sem vártam a választ, inkább csak letettem a mobilom az éjjeliszekrényemre, majd elhelyezkedtem az ágyon és hagytam, hogy az álomvilág teljesen magába szippantson.

– Dor? DOR? – hallottam Shawn hangját.
– Tessék?
– Gyere már, nem tudok mit kezdeni Natetel, egyfolytában sír, hiába ringatom...
– Add csak ide. – nyújottam a karjaimat, majd belehelyezte a csöppséget. – Itt van anya, semmi baj Kincsem.
– De? Ezt hogy? Megszólaltál és rögtön befejezte a sírást... – suttogta erősen gesztikulálva, hogy megértsem, de ne ijessze meg a picit.
– Inkább énekelj neki. – néztem Shawn barna szemeibe szelíden.
– Ha te mondod... Prücsök, most jól figyelj. Stop, take it in
And I breathe for a minute
I think too much when I'm alone
I never win when I
Keep all my thoughts inside
So I pick up the phone
And my dad said, Nate, stay with me
Everything will be alright
I know I haven't seen you lately
But you're always on my mind...
A kisbaba teljesen elnyugodott, letettem a kiságyba, aztán hirtelen fotósok jelentek meg az ablakban és eszeveszettül kattinttgattak és vakuztak, mire én felsikítottam és a picur újra felébredt...