Chuuya fanfiction

4.

   Nagy levegőt vett, majd útnak eredt. Ha  Saiichi biztonsága forgott kockán, Chuuya igen is megbízható volt. Azt a hírt kapta, hogy zöldszeműt elrabolták, és likvidálni akarták. Nem habozott, a megadott helyre sietett azonnal. Amint belépett egy csapat ember már ölbetett kézzel várta.
- Kövessen, Nakahara - szólította egy különösen bő öltönybe bugyolált alak. Viszont a kalaposnak nem állt szándékában követni az utasításokat, figyelmeztetés nélkül a tömegre rontott. Egy-két percébe telt kiütni őket, majd megragadta az öltönyöst és a falhoz szorította.
- Hol van Saiichi?! - az alak egy ajtó felé mutatott, mire a vörös földhöz vágva a férfit azonnal belépett a szobába. A zöld szemű vérben feküdt, teste kihűlt és már a köteleket is eloldozták. Felé lépett, egyre tisztábban látta barátja szenvedett arcát. Talán jobban hasonlított egy sokszor kimosott, vasalatlan lepedőre, olyan sápadt is volt. Megállt benne az ütő: elkésett. Nem volt itt, amikor a barátjának szüksége volt rá - mire újra kinézett a férfinek már nyoma sem volt.
   Hazaérve a kamrába rontott gondolkozás nélkül, előkapott egy üveg akármilyen bort, a kabátja alá rejtette és kiviharzott. Az utcában az első sikátorba befordulva elővette az italt és felbontotta. Szájához emelte a felejtést jelentő szérumot, amikor egy ismerős kéz megmarkolva a csuklóját úgy a falhoz csapta Chuuya hátát, hogy az üveg szilánkosra tört falon, egyik repülő darabja megvágta Dazai karját. A csörömpölés elhalkulásával a kettő egymást bámulta.
- Ez nem megoldás - jelentette ki a kötszeres - Nem fogja megoldani a problémát, és aztán még innen is kaparhatlak majd össze.
A vörös hallgatott, majd lesütötte a szemét - Inni akarok. Nem kell utána összekaparj -makacskodott.
- Márpedig te nem fogsz most inni. Hallottam mi történt. Nem a te hibád volt - továbbra is markolta az alacsonyabbik csuklóját, aki a másik alkarján lecsorgadozó vért bámulta, kezdett elbizonytalanodni.
- Menjünk haza - karolta fel reményvesztett társát, mire az felmorogva ugrott ki a karjaiból, ütemes lépeseket felvéve.
- Tudok egyedül is járni.. - mormogta, majd a lakás felé vette az irányt.