A Y.A. titka (bnha ff Tododeku)

2. fejezet

-Most... Mit tegyünk?-teszi föl a kérdést Uraraka. Mindenki motyogni kezd. Nem tudunk semmit sem. Mégis mit kéne tenni ilyen helyzetben?

-Jobb lenne ha mindenki be menne a szobájába ahonnan kijött.-mondja Todoroki. Mindenki a fele más hajú fiúra pillant. Valahogy furcsa érzésem van, ha rá nézek. Nem tudom meg magyarázni hogy mi az de egyszerűen... Olyan mintha szépen, lassan... Az őrületbe kergetne...-Jobb ha átgondolunk mindent, majd ha mindenki lenyugodott akkor vissza jövünk ide egy meg beszélésre.-közli nyugodt hangon. Fele más szemeibe nézek. Különös érzést kelt bennem. Tudom hogy láttam valahol...

-Egyetértek.-egyezek bele én is.-Kacchan felé nézek aki csak csettint egyet de végül elindul, gondolom a szobáka felé. Kirishima még utána rohan meg valami fura kis srác aki szín tiszta lila és haja helyén lila golyók vannak. Milyen furcsa...

-Midoriya?

-Mi az Todoroki?-megyek oda hozzá.

-Szeretnék beszélgetni veled... Négyszemközt.-kíváncsi tekintettel kezdek el sétálni utána. Vajon miről akar beszélni? Kinyitja előttem az ajtót majd leülök az íróasztala előtt lévő székre.

-Miről szeretnél beszélni velem?

-Te... Nem emlékszel rám?-meglepődve nézek szemébe. 

-Mi?

-Értem. Mindegy.  lényeg hogy mi... Elég közeli ismerősök voltunk.-hajtja le a fejét. El szomorodok, miért nem emlékszem rá?

-Sajnálom.

-Ugyan, ne sajnáld. Nem te tehetsz róla hogy nem emlékszel.-mosolyog rám. Milyen hamis mosoly ez...-Vissza a lényeghez amiről beszélni akartam az az hogy... Semmi sem az aminek látszik. Ezt tudnod kell. Van köztünk, egy gyilkos. Egy áruló.

-Miből gondolod ezt?-kérdezem felvont szemöldökkel.

-Sok mindent tudok... Mégis keveset.

-Ugyan ezt mondta... Az, a lány aki beszélt, Toga (?) azt hiszem...-gondolkozok hangosan amire csak hümmög pár sort.

-Igen. Aki bezárt minket ide valamilyen ok miatt tette. Talán csak én képzelem így de szerintem azt akarja hogy... Öljük meg egymást.-kikerekednek szemeim. Mit... Mondott.... ?

-Öhm... Ne túlozz Todoroki...-lehajtom a fejemet. Olyan... Sötét aurája van...

-Midoriya, tudom nehéz egy ilyen helyzetben bárkiben is meg bíznod bárkiben is de... Szeretném ha még is bíznál bennem. Szeretném ha sze... -nem tudom miért de nem fejezte be mondatát. Össze vonom szemöldököm. Miért nem folytatja?

-Nem fejezed, be?

-Mindegy.-sóhajt egyet és lesüti szemeit.-Térjünk vissza a lényegre. Egy áruló van köztünk.

-Amúgy meg... Miért pont nekem mondod el mindezt?

-Mert jól emlékszem rád. Ezért én... Megbízom benned.-mondja szemeibe nézve. Hüledezve nézek vissza rá. Nem értem őt...

-Nos... Én most megyek.-makogom miközben fel állok a székről és kinyitom az ajtót.

-Szia, Midoriya.-végül becsukom magam mögött az ajtót és afelé a szoba felé megyek ahonnan nem is olyan rég ébredtem. Igaz bolyongtam hogy vajon merről is jöttem de csak kilyukadtam annál a szobánál ahova ki van írva a nevem. A szobába lépve rögtön az ágyra dőlök. 

    (...)

         /Minden olyan sötét. Mintha már ezer éve hogy nem lettem volna kint a szabadban. Úgy érzem magam, mint egy szabadságtól meg fosztott madár.  /

-Midoriya.-  hív valaki nevemen. A hang irányába nézek ahol egy félig fehér és vörös hajú férfi néz rám. Jobb szeme szürkén csillog míg a  másik kéken, akárcsak a tenger. 

-To-todoroki?-nézek rá furán.

-Mi az, Midoriya? Jól vagy?-jön oda hozzám. Irtózatosan közel hajol arcomhoz. Nagyot nyelek,  aligha  nem van köztünk 2 cm.

-T-todo-roki... Na-na-gyon kö-özel va-

-Szeretném ha szeretnél.

       -...riya... Midoriya!-hallom meg a hangját. Lassan nyitom ki szemeimet azonnal észre veszem őket az ágyam mellett.

-Mit kerestek itt?-nézek rájuk álmos szemekkel. Itt van első sorban Todoroki, Uraraka és Iida.

-Baj van!-mondja hangosan Iida, mitől úgy érzem szét szakad a dobhártyám.

-Mineta Minoru...-kezd bele Todoroki.- Meghalt.

-Mi?-nézek mindenkire le fagyva. Mineta az a lila színű srác...-Mégis, mi történt?

-Valaki, megölte őt.- motyogja Uraraka. Azonnal megyek.-állok fel az ágyról. Mindannyian bólintanak és elvezetnek Mineta szobájához. /Bárcsak ne mentem volna be akkor abba a szobába.../  Kezemet szám elé kapom. Hasam görcsbe rándul amikor meg pillantom a holttestét. Egy nagy vértócsában fekszik. Teste vagy 100-szor van meg szurkálva. A testet nézve csak most veszem észre hogy körmei nincsenek meg és az egyik szeme. Todoroki egyik karjával átölel és magához húz. Fejemet mellkasába fúrom. Jól esik így lenni vele. Helyes? Nem, nem hinném. De még is, jól esik.

-Ne aggódj, Midoriya.-suttog fülembe Todoroki. Édes borzongás fut végig rajtam ahogy megérzem leheletét fülemnél. 

-M-mi ez az egész szerinted, Todoroki?-ekkor ismét egy hangot hallani, ami talán...Mindent felbolygat...

    Fedd fel és valld be bűnödet!

      Igen ez a rész rövidebb lett de most csak ennyire futotta. Remélem élveztétek a részt, és ha ez így is van akkor vote-oljatok és komizzatok. Talán kicsit későn rakom fel a részt de már annyira meg akartam írni ezt hogy nem volt meg állás. Éppen 0:50 van szóval... én lépek is!