•4.Fejezet•

400 17 6
                                    



Kimberley


-Sorakozó!-kiáltott fel Mrs.Suasan.-Mint most már rájöhetettek az első edzés játékos lesz de a másodikban erősítések is lesznek. Kezdhetitek a nyújtást az után kétszer öt perc futás lesz fél perces pihenővel.

Mindenki elindult nyújtani amikor az edző így szólt:

-Kim, Chris marad!

Bassza meg! Nem hiszem el!

-Igen?-kérdezte magabiztosan Chris.

-Tudom , hogy fiatalok vagytok és dúlnak a hormonok de...-kezdett bele.

Chris felröhögött mintha ez az egész helyzet baromi vicces lenne. Susie értetlenül rám nézett és várta, hogy magyarázzam meg Chris vidámságát de én sem tudom , hogy minek ,,köszönhetjük" ezt.

-Ohh Susan!-sóhajtott fel.-Az egész csak egy nagy férreértés volt.-magyarázkodott Chris.

-Nem hiszem , hogy lenne ilyen férreértés főleg úgy hogy a tévében is benne voltatok! Chris...-sóhajtott fel- nekem semmi bajom nincs ha viszonyotok van. De kérlek ne itt végezzétek el a...-akadt meg-a szerelemnek a lényegét.-Fejezte ki magát.

-De Mrs.Susan! Tényleg semmi sem történt. Amúgy is...Christopherel nem igazán vagyunk egy hullámhosszon.-Néztem csúnyán a mellettem ülő srácra.

-Igazán meghallagtám akkor , hogy mi történt valójában...-nézett ránk érdeklődve az edző.

Én Chrisre néztem és tekintetemmel arra utaltam , hogy ő mesélje el a kis kalandját. Ő is rámmeredt, a szeméből kilehetett olvasni hogy: miért én?! De aztán visszanézett Susanre és kedvesen elmosolyodott.

-Hát ez egy igen vicces történet.-Kezdett bele.-Amikor megtudtam , hogy elengedett minket a második edzésről inkább úgy döntöttem ha nem is edzem itt önökkel akkor inkább elmegyek az edzőterembe. Több mint négy óra erősítés után nagyon fáradt voltam így nem is akartam haza vezetni. Felhivtam Samet és Willt , hogy vigyenek haza. A csapatom itt várt a bejáratnál. Én nagyon fáradt voltam így bementem a szobámba aludni. Mármint azt hittem.-Húzta el a száját, mintha sajnálná a szituációt.-Amikor lefeküdtem az ágyba azt hittem , higy valami plüssöt ölelek át. De mire rájöttem volna , hogy kit is szorongatok a srácok lefotóztak és kitették instára. Szóval...ennyi lenne.

-Igaz ez Kim?-kérdezte Susan.

-Természetesen. Chris megfogja magyarázni a tévéseknek a férrértést és minden a régi lesz. Igaz?-nésztem rosszallóan a bajkeverőre.

-Igaz.-Ezzel felált és a kezét nyújtotta , hogy engem is húzzon fel. Erőltetetten rámosolyogtam és elutasítottam a segítséget azzal felálltam és odasétaltam a sor végére nyújtani.-Ez...egy kicsit kínos lehetett a számodra.-Vigyorgott.

Beleboxoltam a karjába és csak aztán szóltam vissza.

-Neked nem volt kínos?-Kérdeztem.

-Ááh...hidd el sokkal kínosabb helyzetekbe is keveredtem lányokkal.

-Nem igazán érdekelnek a részletek.-Húztam el a számat.-Mindegy. Mi ez a hülye játék?-tértem a lényegre.

-Az a lényege , hogy mindenben amiben csak lehet versenyzünk! Egy kis játék az unalmas edzőtáborokra. Jó mi?-Dülesztette ki melkasát a büszkeségtől.

-Nem , nem jó. Hülyeség. Mi értelme van ennek?-Háborogtam.

-Szórakozás. Tán nem új ez a szó a szotáradban?-lökött oldalba.

/Leblokkolva/ Where stories live. Discover now