-Na, azt már nem!-tiltakozott Szandi. -Deeeeee, muszáj, máskülönben zálogot kell adnod-vigyorogtam rá. Kétségbeesett arccal körbenézett, és legjob barátnőjén állt meg a tekintete. -Tőlem ne kérj segítséget, én nem dönthetek-monta *valaki*. -Kösz-sziszegte Szandi, és gyilkos pillantásokat szórva rám-ami rólam lepergett-feltápászkodott a lehető leglassabban. Teljesen vörös volt a feje, nem is mert Domira nézni. -Akkor nincs más hátra, mint előre!-mosolygott Domi Szandira, ő meg rá se nézett. Csigákat meghazudtoló lassúsággal indult el kifelé a másik szobába. Miután kiértek végre-valahára, a többiekkel csöndben néztünk egymásra, de szinte egyszerre felnevettünk. -És most? -Megvárjuk őket?-kérdeztem egy időben Zalival. -Ja, meg kéne, mert lehet hogy amíg bent vannak és addig pörgetünk, akkor elvesszük a lehetőséget hogy majd mással is bemenjenek-mondta Vivi. -Oké, akkor addig valaki dobjon fel egy témát-javasolta *valaki*. Néma csönd követte ezt, mindenki erősen gondolkodott. A nagy töprengésben egy hatalmasat kordult a hasam. -Éhes vagyok-jelentettem be halkan. -Let's eat!-kiáltott fel valaki borzalmas kiejtéssel. Mindenki boldogan pattant fel, és megrohamoztuk a konyhát. A nagy evészetben fel se tűnt, hogy eltelt a 10 perc, Szandi és Domi jelentek meg az ajtóban. Szandinak teljesen vörös volt a feje, képzelem milyen lehetett a hangulat a szobában. -Ez több volt, mint 10 perc-mondta lazán Domi. Szandinak erre még paradicsom színűbb lett a feje. -Upsz?-vigyorogtam rá ikertesómra. Lesz mit mesélnie...
/Ha tetszett vote-oljatok és kommenteljetek/
YOU ARE READING
~Egy ikerpár titkos naplója~
Random🌟Bevezető🌟 Egy szép februári reggelen egy gyönyörű ikerpár látta meg a napvilágot. Daniella és Alexandra. Káprázatosan szépek és megkülönböztehetetlenek. A gyerekkoruk nagy része teli volt örömmel és vidámsággal. Szétválaszthatatlan testvérpár. Na...
