Egy autóval kezdődött (Magcon & BAM ff.)

Csak egy álom voltál?

Úgy dél körül ébredtem, teljes mértékben szétterülve a puha ágyneműmben. Fehér takaróm az éjszaka közben valamikor lecsúszott a nyakamról a derekamhoz,így kissé fáztak a vállaim a spagetti pántos pólómban.  Anyuék már réges-régen elmentek dolgozni. Ahogyan lesétáltam a konyhánkba, a hűtőn egy post it - et pillantottam meg. A sárga papírra nagy betűkkel ez volt írva: LÉGYSZI MENJ EL TISZTÍTÓBA AZ ÖLTÖNYÖMÉRT! SZERETLEK, APA. A müzlimet számba kanalazva unottan átnéztem a netet, de mivel semmi érdekeset nem találtam inkább nyomtam a telefonomról zenét és énekelve, táncolva tébláboltam a házban. Miután felöltöztem és egy mondhatni elfogadható külsőt varázsoltam magamnak, elindultam gyalog a közeli tisztítóba, ahova apa mindig viszi az öltönyét. 
Amint beléptem a légkonditól kellemesen hűvös üzletbe, feltoltam a fejemre napszemüvegem és beálltam a sorba. Mivel nagyon kevesen tartózkodtak ott, ezért hamar sorra kerültem és mosolyogva köszöntöttem Tibi bácsit, a hely tulajdonosát.
- Na, örülsz hogy itt a nyári szünet? Az unokáim teljesen odavannak, már tervezgetik a kiruccanást a Balatonra.- kezdett cseverészni, nekem viszont összeszaladt a szemöldököm.
- Itt a  nyári szünet? De hát hamarosan vége van Augusztusnak.- próbáltam megmagyarázni a helyzetet, leginkább önmagamnak. Nem lehet nyár eleje, hiszen én akkor utaztam ki a Magcon-hoz. Apropó Magcon, miért nem üzent még egyik fiú sem? Áhh, biztos az időeltolódás. 

- Ohh, az Augusztus még naaaagyon messze van.- legyintett- Június 22 van, látod? - mutatott a falon lévő naptárra ahol épp Június 22-e volt bekarikázva azzal a csúsztatható jelölővel. 
- De...én..Én ezt nem értem.- vallottam be homlokomat ráncolva. 
- Engem is összezavarnak ezek a napok. Egyik nap még rövid nadrágokból szedem ki a foltot, másnap meg a nagykabátot hozzák tisztításra. Hamar megy az idő.- bólogatott megértően, alátámasztva a mondandóját. Kiadta apu egyenesre vasalt öltönyét egy vállfán majd elköszönt tőlem. Én csak kábán elmotyogtam egy "Viszlát" félét majd kiléptem a nyári forróságba. Telefonom naptárába belépve elindultam a zebra felé, nem is figyelve semmi másra mint a fülemben zúgó vérre és a készülékem kijelzőjére. Igaza volt Tibi bácsinak, tényleg nyár elején járunk. De így ennek nincs az ég világon semmi értelme. Nem törődve azzal, hogy hányan vesznek körül, felrántottam a pólóm jobb oldalát és szemügyre vettem a bőröm. Nem volt ott a heg, amit még Demi körme hagyott. Ez teljesen abszurd, tegnap még ott volt az a nyomorult meg, ahogyan tegnap még Augusztus közepe volt. Álmodom vagy csak megőrültem? Talán nem aludtam ki magam rendesen és épp hallucinálok?  Nem is figyeltem, hogy épp milyen színt mutat a lámpa, megiramodtam a zebrán. Hátam mögül halványan hallottam, ahogyan egy nő utánam ordít: "Mit csinálsz? Piros a lámpa, megőrültél?" Úgy éreztem fejemben egymással verekszenek a gondolatok és semmi másra nem tudok figyelni, csak arra hogy megértsem, mi is folyik pontosan. Zavarodott tekintettel hátra fordultam a hölgyre, aki karjával kalimpált és gesztikulálva beszélt hozzám, de nem hallottam egy szót sem, ugyanis hangját elnyomta egy autó hatalmas fékcsikorgása. Reflexszerűen arcom elé kaptam a karomat, az autó a folytonos fékezés ellenére is nagyon taszított rajtam és hallottam ahogyan páran felkiáltanak, ahogyan azt is, hogy a karom közvetlenül a fülem mellett nagyot reccsen. A lendülettől hátratántorodtam, majd lehuppantam a földre. Éles fájdalom nyílalt a derekamba amitől felnyögtem. Szemeim megteltek könnyekkel, fülem mintha bedugult volna. Az autóból három személy ugrott ki, közülük kettő nagyon nagyon ismerős volt, még könnytől homályos látással is. Azonnal hívták a mentőket, miközben az egyikük odaszaladt és ijedtségtől sápadtan, rekedten könyörgött, hogy ne haragudjak. A nő is odafutott, aki előtte kiabált, hogy ne menjek át azon a zebrán. Miközben megnézte a sérüléseimet és sírva megszólaltam, figyelmen kívül hagyva az ismerős fiút.

- Bocsásson meg. Nem figyeltem önre eléggé és ez lett.- sírtam.

- Ne butáskodj, nem kell bocsánatot kérned tőlem. De egy valamit tegyél meg nekem.- tette fel a mutatóujját én pedig bólintottam, hogy folytassa- Legközelebb figyelj a jelzőlámpákra.- mosolyodott el, én pedig kábán elnevettem magam.