Egy autóval kezdődött (Magcon & BAM ff.)

Nem akarom, hogy itt hagyj

Amint azt tegnap Leo mondta, ma nem volt sokáig alvás. A telefonomból egyre hangosabban üvöltő Andy Biersack gyönyörű, rekedtes hangjára ébredtem. Kinyomtam az ébresztőt és nyöszörögve elnyújtóztam az ágyon. Lassan kikászálódtam és elkészültem. Nem akartam túlzásba esni sem ruha, sem pedig smink terén, Charlie szerint ma szaladgálós, kényelmes ruha kell. Ezért felhúztam egy rövidnadrágot, egy BVB logós haspólóval, belebújtam a Vans-embe és öltözködés terén késznek nyilvánítottam magam. Sminknek csupán egy kis szempillaspirált tettem fel és kitöltöttem a szemöldököm. Hajamat kifésültem és egy laza kontyba tekertem, majd lerohantam a lépcsőn a konyhába ahol a két Jack épp jégkrémet zabált.

- Jó reggelt!- köszönt J. amikor meglátott. Arca és még az orra is csupa eperfagyi volt. Barátja sem volt szebb, de ő vaníliával volt kikenve. Felnézett és intett egyet köszönésképp, majd újra beletemetkezett a fagyiba.
- Reggelt. - intettem, odasétáltam a hűtőhöz, de nem találtam semmi kedvemre valót így egy vállrándítással kinyitottam a mélyhűtőt és kivettem belőle egy doboz csoki jégkrémet. Egy kanállal odatelepedtem a két fiú mellé és nekiálltam a "reggelimnek".

- Rosszul látok, vagy ők hárman tényleg fagyit reggeliznek?- sétált le a Bars and Melody páros.

Mi erre csak annyival reagáltunk, hogy felnéztünk a fagyiból majd egyszerre vissza is engedtük a tekintetünket. Leo a hátam mögé sétált, átkarolta a derekam és egy puszit nyomott a hajamba. Megfordultam és adtam egy csokis puszit az arcára, mire ő elfintorodott.
- Köszi- nevetett fel és letörölte az arcát egy konyharuhával, majd az arcomról kezdte letörölni a barna édességet. Miután végzett leült mellém és elfogyasztotta ő is a reggelijét.

- Indulhatunk?- kérdezte Charles mikor megbizonyosodott arról, hogy már készen vagyunk.
- Igen!- kiáltottunk fel mindketten Leo-val mint a kisgyerekek.

- Várj!! - szaladt le Betti az emeletről fejvesztve. - Bella, meddig lesztek ott?- kérdezte.

- Hát szerintem délre már itthon leszünk.- válaszoltam és megerősítést várva a fiúkra néztem akik bólintottak.
- Akkor jó, lesz még időnk együtt lenni mielőtt elmegyek.- mosolygott szomorúan. Hát igen, hamar eltelt az a kis idő amit Betti velünk töltött, de én őszintén örülök, hogy itt volt velem és szerintem ő sem bánta meg ezt a kis kiruccanást. Szorosan magamhoz öleltem őt és biztosítottam afelől, hogy a délután csak a miénk lesz, amíg el nem megy. Ezután kiléptünk az ajtón és beültünk a fekete Audi-ba.
Amikor megérkeztünk a már ismert helyre kissé remegő gyomorral lépkedtem a bejárat felé. Tudom, hogy Andrew már nem árthat, viszont azért nem olyan egyszerű elfelejteni az itt történt dolgokat. Bent nagyobb sürgés-forgás fogadott mint a legutóbbi alkalommal, emberek kerülgették egymást, voltak akik telefonon beszéltek vörösödő fejjel, nyakukon kidagadó erekkel, mások kellékeket cipeltek, míg volt aki csak céltalanul bolyongott.
- Sziaa Bella. Én vagyok az új stylist-od, a nevem Aby. Már Nagyon várom a közös munkát és már annyi ötletem van a szettekkel kapcsolatban. Persze a te véleményed a mérvadó, de szerintem egyezik az ízlésünk szóval nem lesz gond. - hadarta el egy,a semmiből elém ugró középkorú nő (ezek szerint Aby) egy szuszra a dolgokat. Én csak álltam ott némán, kikerekedett szemekkel és hagytam, hogy erősen megrázza a kezem.
- Oké, öhm... - szedtem össze a gondolataimat, ami nem volt könnyű ugyanis még mindig le voltam ragadva annál, hogy Aby honnan ugorhatott elő? A bejárat mellett állhatott és várta, mikor lépünk be? - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek és én is várom a közös munkát. - mosolyogtam rá bizonytalanul.
- Bells, mi megyünk megnézzük a díszletet, nem jössz? - kérdezte tőlem Leo. Azonnal bólintottam majd a kezét megfogva sétálni kezdtünk a díszletek irányába. Ott megálltunk tisztes távolságban, nehogy valami ránk dőljön és figyeltük ahogyan összerakják az egyik jelenet hátterét.
- Sziasztok srácok, és persze Bella! - sétált hozzánk egy 40 körüli férfi hatalmas mosollyal az arcán. Ő a rendező, Tom. A fiúk lepacsiztak vele én pedig egy ökölpacsit adtam neki. - Bells, megkaptad már a forgatókönyvet? - kérdezte Tom én pedig értetlenül néztem rá. Micsoda? Én azt hittem, hogy majd mindig felvétel előtt elmondják, mit csináljak én meg teszem. Észrevette a tudatlan fejemet és inkább kisegített. - E-mailben átküldtem.
Kikaptam a telefonomat a zsebemből és valóban ott volt egy olvasatlan e-mail.
- Micsoda??? - kiáltottam fel, mire a háttérben szorgosan dolgozó emberek ijedten rám kapták a tekintetüket. Intettem nekik, hogy nincs baj és a rendező felé fordultam. - Nem fogom felpofozni Leo-t. Ki van csukva. - háborodtam fel az egyik jelenetnél. Leo erre belepuszilt a nyakhajlatomba amitől kirázott a hideg és egy idióta vigyor terült szét az arcomon. Felé hajoltam és egy csókot nyomtam a szájára, mire a mellette ülő legjobb barátja felhorkant.
- Én nem üthetném le mindkettőt? - kérdezte kíváncsian.
- Bella, nem kell behúznod neki. Csak egy kis pofon, nem vészes.
- De én nem tudok kicsit csapni. Ha megütöm, összecsuklik. Már nem azért. - simítottam meg a barátom puha arcát, ő pedig röhögve átkarolta a vállam.
...
Hazaérve a nappaliban 2 bőröndöt pillantottam meg. A kanapén Betti és Aaron terpeszkedett és valami sorozatot néztek. Betti lába a barátja ölében volt, a fiú feje pedig az ő vállán.
- Nem hiszem el. Itt is szerelmes pár, ott is szerelmes pár. Hol vagyok, Párizsban? - kezdett hisztizni Charlie és durcásan levágta magát a kanapé másik felébe. Leo a fotelbe ült én pedig az ő ölében helyezkedtem el kényelmesen. Egy ideig néztük a sorozatot amiről egyikünknek sem volt fogalma, hogy micsoda majd elkezdtünk beszélgetni, csapongva a témák közt.
- Gyerekek indulás van. - trappolt le a lépcsőn Cam, nyomában a többiekkel.
- Ahj, nem akarok elmenni. - nyafogott Betti.
- Nem akarom, hogy elmenj - nyüszítettem én is.
- Nem akarom, hogy itt hagyj - csatlakozott Aaron is és lebiggyesztette az ajkát, mire a barátnője adott rá egy puszit.
- Nem akarom, hogy nyávogjatok. - ez persze Charlie volt. Mind rá néztünk ő pedig figyelmesen nézte tovább a szappanoperát a tv-ben.
Kint a reptéren mindenki egyesével elbúcsúzott Bettitől, megölelgették. A lányok is kijöttek elköszönni. Utoljára Aaron és én maradtunk. Aaron két keze közé vette a lány arcát és fátyolos tekintettel beszélt hozzá. Majd egy hatalmas csókot adott neki mi pedig megtapsoltuk. Megölelték egymást, majd Betti felém fordult. Mindketten könnyeztünk, pedig tudtuk, hogy pár hét múlva újra látjuk egymást. Nyakamba ugrott én pedig erősen átkaroltam őt. Soha de soha nem akarom őt elveszíteni.
- Emlékszel, ugyanezt csináltuk amikor te jöttél el otthonról. - motyogta a vállamba. Az emlék hallatára elmosolyodtam, eltoltam magamtól és letöröltem a könnyeit.
- Nagyon szeretlek! -néztem a szemébe.
- Én is szeretlek. -mondta majd újra megölelt. A hátunk mögül Brandon hangját hallottuk amint Aaron-hoz beszél.
- Haver, téged lecseréltek. - erre belőlünk kitört a nevetés.
Betti gépe hamarosan indult, mi pedig egy nagy csapatként együtt integettünk neki.
A hazafelé vezető út csöndben telt, elég nyomott volt a hangulat. Mind éreztük, hogy valaki hiányzik. Visszaérve felmentem a szobámba, elvégeztem az esti rutinom majd bevackoltam magam az ágyamba. Anyuékkal és Bálinttal beszéltem egy keveset majd elnyomott az álom.