Álomból valóság

A nagy nap 1/2

Reggel amikor felébredtem, hirtelen nem jutott el az agyamig, hogy ma van a nagy nap. Rá néztem a telefonomra, már reggel 10 óra volt. Benyomtam a netet is, aztán jött egy értesítésem. Shawn Mendes koncert.  Ohh, tényleg ma van a koncert, úr isten el sem hiszem. Gyorsan kikeltem az ágyamból, már most felvettem a Shawn-os pólóm és egy fekete rövid nacit majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Elgondolkodtam azon, hogy ma azért kicsivel több sminket is tehetnék magamra meg a hajammal is kezdhetnék valamit. Ki agyaltam az okos fejemmel azt, hogy ma az alapozás és szempilla spirálozás mellé teszek magamra valami visszafogottabb rúzst és a szemöldököm is kihúzom. A hajamat meg begöndörítem, csak mivel nincs itthon haj göndörítő ezért haj vasalóval fogom kiügyeskedni. El is kezdtem a nagy sminkelést, amiben bevallom nagyon béna vagyok, de egyszer csak bele tanulok majd. Nagy nehezen elkentem egyenletesen az alapozóm, tettem még rá egy kevés púdert is majd elkezdtem az szemöldökömet csinálni, amit eddig talán életem során kétszer csináltam. Annyit szerencsétlenkedtem vele, hogy vagy 20 percig csak azt csináltam. Megrajzoltam, lemostam, megrajzoltam, lemostam, majd végül sikerült egy egész szép szemöldököt varázsolni magamnak. Ezek után kiválasztottam egy 24 órás matt, rózsaszín rúzst és fel kentem a számra. Amint már kellően elfáradtam, el kezdtem csinálni a hajamat. Ha az arcommal ennyit vacakoltam, akkor ezzel mennyit fogok? Miközben csináltam párszor megégettem elég szépen a hajamat, de végül egy egész szép eredményt értem el. Végre tetszettem magamnak a tükörben is, ami nagy szó. A siker élményem miatt készítettem jó pár selfiet, hogy megörökítsem hogyan is néztem ki ma és esetleg erőt adjon ahhoz, hogy máskor is ennyit foglalkozzak a külsőmmel. 

Amíg nem érkezett el az ebéd idő, addig a szobámban össze készítettem a táskámat, nem pakoltam bele túl sok dolgot csak amikre biztos szükségem lesz. Például napszemüveg, töltő, zsebkendő, víz, papír és toll na meg egy angol szótár a biztonság kedvéért. Utána még hallgattam jó pár Shawn számot aztán végre itt is volt az ebéd. Azért vártam ezt annyira, mert utána már rögtön indulunk a Sportarénához. 

Szépen megettük a finom gyümölcs levest és már anyummal el is indultunk. Kivételesen kocsival mentünk ugyanis egyikünknek sem volt kedve a tömött vonaton utazgatni. Út közben anyum megemlítette, hogy milyen szép vagyok ma, biztos tetszeni fogok az álom fiúmnak is. Ezen nagyot kacagtam, hisz ez teljességgel lehetetlen.

Körülbelül 1 és fél óra izzasztó kocsi út után végre megérkeztünk az arénához, még mindig nem tudtam teljesen felfogni, hogy mi is fog velem történni. Kiszálltunk a kocsiból, és már láttuk is a tini lányok sokaságát akik várakoztak a kapunál. Nem hittem volna, hogy ilyen korán már ennyien itt lesznek főleg, hogy hely jegyük van ezért sietniük sem kéne azért, hogy esetleg jobb kilátásuk legyen a koncertre. Megkerestük majd be is álltunk a vip jegyesek sorába, itt még csak páran álltak, bár alapból kevés ilyen fajta jegy volt. 

Mivel még csak délután 2 óra volt és a vip jegyesek is csak 4 fele mehettek be, ezért még nagyon sok időnk volt. Nem is értem így utólag, miért jöttem ilyen korán. Szegény anyum halálra fogja magát unni. Miközben várakoztunk összebarátkoztam az előttem álló lánnyal. Violának hívják és már 3 éve imádja Shawn munkásságát. Nagyon jókat beszéltünk, nevettünk várakozás közben. Anyum pedig mivel látta, hogy jól elvagyok, elköszönt majd elment várost nézni. 

Álltunk a sorban, már fél 4 volt amikor is meghallottuk hogy mindenki el kezd sikoltozni a másik sorból. 

- Tuti ott van Shawn! - mondta Viola és elkezdett ugrálni, hátha át lát a soron. 

- Szerintem is, gyerünk ugorj amilyen magasra csak tudsz, én bízok benned! - próbáltam biztatni, miközben én is elkezdtem ugrándozni. Nekem könnyebb dolgom volt, ugyanis magasabb voltam nála kicsivel. 

Próbálkoztunk, de nem akart összejönni, ezért inkább feladtuk, úgyis hamarosan láthatjuk. Még beszéltünk kicsit, hogy kinek melyik a kedvenc száma meg hogy mit szeret Shawn-ban aztán egyszer csak megindult a sorunk. Úgy elrepült az idő, hogy már délután 4 óra volt, az az idő amit egész nap vártam. Maga a koncert amúgy 7 órakor fog kezdődni, szóval addig gondolom velünk vip jegyesekkel lesz, vagyis nagyon remélem. 

Végre mi kerültünk a sor elejére, először Violát engedte be az őr,  majd engem. Ahogy beléptünk, tájékoztatott minket egy ott dolgozó hölgy, hogy először lesz egy kérdezz-felelek, aztán jön egy meglepetés Shawn szervezésében, aztán csak után lesz a fotózkodás. Megmutatta, hogy merre menjünk. Egy ilyen kisebb hely volt, színpaddal és előtte székekkel. Helyet foglaltunk a második sorban majd várakoztunk. 

Olyan 10 perc múlva betelt a kis hely, minden széken ült valaki. Aztán nyitódott az ajtó. Mindenki elkezdett sikoltozni, Shawn volt az. Először csak bekukucskált, aztán elindult a színpad felé. Rohadt helyes volt élőbe (is). Egy fehér ing volt rajta, fekete rövid nadrággal. Mindenki a két gyönyörű szempárt nézte ahogy fürkészi a közönséget. Egyszer csak rám nézett és ekkor majdnem megbotlott a semmibe. Mindenki oda kiáltott neki, hogy jól vagy? Nincs semmi baj? Én meg nem tudtam ezt mire vélni. Ennyire ijesztő lennék? Megnyugtatott minket, hogy minden okés majd felment a színpadra leült egy kis kerek székszerűségre és kezébe vette a mikrofont. 

- Sziasztok! Üdvözlök mindenkit, nagyon köszönöm nektek, hogy ma eljöttetek és ennyien kíváncsiak vagytok rám. Már itt a vip jegyesek sokan vannak számomra, akkor vajon hányan lesznek majd a koncerten? - mondta nagy vigyorral az arcán - Na de, most lesz egy kis kérdezz felelek, aki szeretne tőlem kérdezni, az tegye fel a kezét. Mindig választok egy embert és az majd kiabálja be. Megpróbálok mindenki kérdésére válaszolni, akkor kezdjük is! - mondta, majd körülbelül a fél társaság felrakta a kezét. 

Én nem készültem külön kérdéssel, ezért miközben a többiek kérdezgettek tőle én azon agyaltam, hogy mégis mit kérdezzek. Valahogy a nagy izgalomtól semmi sem jutott az eszembe, ami nagy kár mert mindenképp szeretnék vele szót váltani. 

Már körülbelül mindenki aki szeretett volna, kérdezett csak én nem. Meg ugye páran akik szerintem csak túl gyávák ahhoz, hogy egyáltalán megszólaljanak előtte. 

- Mindenki kérdezett aki szeretett volna? - kérdezte Shawn - Te ott, göndör hajú, olyan pólóban amin én vagyok. Látom, hogy szeretnél kérdezni. Nyugodtan mond, nem harapok. 

- Jah ő... én.. izé... - kerestem a szavakat, de nem jött ki egy értelmes sem. 

- Nyugi, mi a neved? - mondta egy féloldalas mosollyal társítva. 

- Barbara vagyok. - mondtam eléggé halkan. Mindenki engem nézett a teremben, tiszta lámpa lázam volt. 

- Figyelj Barbi, ha hívhatlak így. Nyugi, ugyan olyan ember vagyok mint ti. Egy nagyon szimpatikus és intelligens lány vagy szerintem szóval kíváncsi lennék, hogy mi a kérdésed felém. - mondta, majd lejött a színpadról és elindult felém. 

Azt hittem ott halok meg. Senki máshoz nem jött le, sőt a nevüket sem kérdezte meg.