Álomból valóság

Legboldogabb szülinap

Sziasztok, Szabó Barbara vagyok, de csak Barbinak hívnak.  Annyit kell rólam tudni, hogy egy magas, zöld szemű, hosszú barna hajú lány lennék. Egy kis extrával, mégpedig biszex vagyok, bár ezt sokak előtt titkolom még. Életem a zene, azon belül is Shawn Mendes. Oda meg vissza vagyok azért a paliért. A hangjáért, a kinézetéért, a belső tulajdonságaiért és hát úgy mindenéért. A legnagyobb álmom is hozzá köthető. Szeretnék eljutni egyszer egy koncertjére és találkozni vele külön a backstagebe. Tudom túl nagy álom, de én pozitívan állok hozzá, az életben bármi lehetséges még talán ez is. Na de elég belőlem ennyi, csapjunk is bele a történetbe. 

Reggel felkeltem, tiszta komás voltam még. Megnéztem mennyi az idő. 

- Ó nemár, 12 óra van? Át aludtam a fél napot. Kár volt hajnalig Shawn számokat hallgatnom. - gondoltam magamban, majd megdörzsöltem a szemeimet és kikeltem az ágyból. 

Szépen rendbe tettem az ágyam, ami abból állt, hogy a takaróm rá terítettem az ágyra. A pizsoma nacim zsebébe tettem a telefonom és elindultam a fürdőszoba felé. Nem kellet sokat mennem, hisz rögtön az emeleten a szobám mellett volt. Be mentem, becsuktam az ajtót és el is kezdtem fogat  és arcot mosni. A hajamat kontyba raktam és kész is voltam. 

-Szívem gyere, kész az ebéd! - szólt anyum a konyhából.

Gyorsan le is rohantam a lépcsőn, a konyha irányába. Hisz Shawn után a kaja a második életem. Amint oda értem láttam, hogy anyukám a kedvencemet készítette el. Méghozzá nutellás palacsintát. 

- Anya így öröm felkelni reggelente, köszönöm! - ugrottam a nyakába és szorosan átöleltem. 

Majd leültem az asztalhoz és neki is láttam a palacsinták majszolásához. Mire anyu és apu elkezdték enni az ő kis szendvicsüket zöldség körettel, addigra én már befaltam mind a 3 palacsintámat. A szüleim csak néztek rám nagy szemekkel, hogy mégis hogy csináltam ezt. 

- Ami finom az finom. - mondtam és megtöröltem a nutellás számat. 

Megköszöntem az ebédet és kimentem a kertbe,telefonnal a kezembe. Helyet foglaltam kint a kedvenc napágyamba és neki is álltam bugászni a Facebookot. Görgettem a sok értelmetlen poszt között, aztán egyszer csak felcsillant a szemem. 

- Úr isten! Shawn Mendes Budapesten fog koncertezni! - kiáltottam el magam, a szemeim csak úgy csillogtak a boldogságtól. 

Azonnal rá is kattintottam a linkre.  Figyelmesen el kezdtem olvasni az infókat.

- Ahham, 2 hét múlva a Papp László Sportarénában fog koncertet adni. Vannak platina, vip és sima jegyek. - olvastam fel az infókat. 

Rá kattintottam a jegy vásárlásra. 

- Nem hiszem el, a platina és vip jegyek már mind elfogytak, pedig csak pár órája van kint az esemény. Már csak sima jegyek vannak, abból is a 80% elfogyott. - hirtelen kicsit könnyes lett a szemem, csak úgy elszállt a boldogság érzetem pár másodperc alatt. 

Ledobtam a telefonom a fűbe, elfeküdtem teljesen a napágyon és csak bámultam az eget a gondolataimba merülve. 

- Kicsim mi a baj? - jött ki anyum a kertbe és leguggolt mellém. Aggódó tekintetét rám szegezve.

- Semmi... - mondtam, kicsit dadogó hangon. Küszködtem, hogy nehogy sírni kezdjek.

- Látom, hogy baj van Barbim. Mond kérlek aztán segítek ha tudok. - kezét a vállamra tette és megsimította.