Never be alone

Prológus

Rengeteget gondolkoztam azon, hogy mihez kezdjek a középiskola után. Mármint a továbbtanulás az természetesen közte volt, de nem tudtam merre induljak. A szüleim válása miatt rengeteg lehetőségem volt - olyan messzire költöztek egymástól amennyire csak tudtak Kanadán belül. Mindketten igyekeztek támogatni, de megvolt már a saját kis családjuk. Így természetesen csak albérlet jöhetett szóba, amit a megegyezésük szerint felesben fizetnek.

Mondtam, hogy semmi szükség rá, de hát hajthatatlanok voltak - meg persze a lelkiismeret furdalás is jelen volt szerintem. Sehova nem tartoztam úgy igazán. Én voltam a felesleges személy a karácsonyi vacsorákon vagy családi ebédeken. Az, aki megkapja minden egyes összejövetelen, hogy anyád/apád hogy van. Emellett természetesen biztosítottak az összes lehetséges alkalommal, hogy itt bármikor szeretettel látnak, de azért inkább kezdjek el önállósodni.

A választásba sem szóltak bele, mert az is csak konfliktushoz vezetett volna, így maradtam én és az ezernyi prospektus. Az utolsó utáni pillanatban döntöttem el, hogy Torontoba fogok a Ryerson University-re járni, és Real Estate Managment-et választottam. Ingatlangazdálkodásnak felel meg - még a jogon gondolkodtam, de utána erre esett a választásom. Tudom, hogy nem annyira csajos szakma, de nekem szerintem megfelelő. 

Apukám egyik ismerősének volt egy kiadó lakása pont az egyetem közelében, le is csapott rá rögtön. Azonnal bombázta anyukámat üzenetekkel, hogy ő a szuper apu. Picit már kezdtem unni igazából. Úgy éreztem, hogy egyáltalán nem rólam szól, pedig most igazán megérdemelhetnék én egy kis figyelmet és nem az, hogy ki vegye az ágyat. 

Augusztus utolsó hetére használatba is vehettem az új lakhelyem. Egyikőjüket sem zavarta az, hogy én 18 évesen a legnagyobb városban fogok lakni szülők nélkül, mert ők mindent megtettek, hogy ez megvalósulhasson. 

Én leginkább arra vágytam, hogy legyen hova haza mennem, ahol egy családi vacsora közben megbeszéljük milyenek a professzorok, melyik tárgyat szeretem, vagy melyiket nem. Ehelyett egyedül lakhatok, és nincs ki megkérdezze milyen is volt a napom. 

Nem is tudtam mihez kezdhetnék itt, mert nem ismertem senkit. Komolyan senkit. Az iskola kezdésig pedig még bő egy hét volt hátra, hogy legalább a szaktársaim megismerhessem. Gólyatábor vagy valami ismerkedős dolog volt a múlt héten, de akkor sajnos nem tartózkodtam még itt. Nem is meglepő, hogy mindenről lemaradok. Ilyen az én formám. 

Úgy gondoltam, hogy talán, ha keresnék valamilyen kis állást magamnak a környéken ott legalább megismerhetnék embereket. Meg persze egy kis pénzszerzési lehetőség. A laptopomon beírtam, hogy állások Torontoban. Rengeteget felírtam egy lapra és útnak indultam. Úgysincsen jobb dolgom. 

Nem gondoltam, hogy már az elsőnél megállapodok, de iszonyatosan megtetszett ez a kis kávézó. Nem mellesleg tényleg családi hangulat volt. Ezen kívül olyan filmbe illő jelenet volt, ahogy a kisvárosi lány ide kerül Torontoba és már az első helyre, ahol betér felveszik dolgozni. 

- Téged Rosie az angyalok küldtek drágám - mondta a tulajdonos néni. - Olyan régóta keresünk már magunk mellé a kis unokámmal valakit. 

Ketten csinálják ezt a helyet az unokájával - a néni süti a süteményeket minden áldott nap. Neki segít be Lisa, aki nálam egy évvel fiatalabb. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, mert már aznap beálltam. 

Megbeszéltük, hogy amíg nem kezdődik az egyetem minden nap bejövök. Utána pedig majd meglátjuk, mert nekem az első a tanulás. Rengeteget vettem át tőlük a családról. Ketten maradtak csupán és mindenben számíthattak egymásra. A hét végére már én is úgy éreztem, hogy tartozok valahova. 

Vasárnap este volt és éppen zárásra készülődtünk. Nagyon jó hetet tudhattunk magunk mögött, sok törzsvendéggel megismerkedhettem. Rengeteget beszélgettünk és minden nap végén megkérdezték, hogy milyen volt a napom. 

Megcsörrent Lisa telefonja és olyan csoda szólt belőle, hogy azt nem lehet leírni. Ilyen hangot még életemben nem hallottam. 

"I promise that one day

I'll be around

I'll keep you safe

I'll keep you sound

Right now it's pretty crazy

And I don't know how to stop

Or slow it down"

- Ez mi? - kérdeztem miután letette a telefont. 

- Te nem ismered Shawn Mendes-t? - kérdezte meglepődve.