Egy kicsit másképp ✔️

19. oldal

xX Deniel Xx

Igen... azt mondtam nem tudok délután aludni... meg a nagy francokat! Napok óta nem aludtam ennyit, és ilyen jól. Egy gond van. Nekem most el kell lógnom mellőle ezt a napot mellőle... nem, nem mondom el miért, mert a végén még beárultok. Gyorsan hagytam neki egy cetlit, hogy ma nem leszek itthon, és ki kommandóztam a házból.

xX Scott Xx

Mire felébredtem, Deniel már nem volt mellettem, csak egy cetlit hagyott maga után. Idézem.:

˝Elmentem, este jövök. Ígérem, nem csinálok olyat, amit te nem tennél.

-D˝

Kedves...utálom, ha egy pasi ezt csinálja....ez de tini picsásan hangzott. Most meg magamat oltogatom. Nagyszerű! Nem akartam rajta sokat gondolkodni, inkább leültem dolgozni. Nem vagyok munka mániás, csak valakinek dolgozni is kéne. Alig tudtam bele merülni a jól megfizetett vonal húzogatásba, máris megszólalt a csengő. Egy nagy sóhaj közepette ki másztam a székemből, és már a szobám előtt ordibálni kezdtem.

– Jack, te fasz perem! Korán van még ehhez! Következő rész 2 hét múlva, szóval ne sátrazz a kertben, te nagyon hülye! Ja, és----nem tudtam befejezni, mert mikor kinyitottam az ajtót, nem azzal az idiótával találtam szembe magam, akire számítottam, hanem a másikkal.... Vagyis Lars állt az ajtóban. Ahogy nyitottam, már be is vágtam előtte az ajtót, kulcsra zártam, és szaladtam az erkélyre. Ahogy kiértem, le néztem a bejáratra.

– Mit akarsz?- kiabáltam le neki.

– Mi baj? Csak nem megijedtünk?- mosolyodott el kacéran.- Múltkor nem így reagáltál.

– Az csak azért volt, mert a hazatérésem utáni kaja kómát terveztem, és olyankor nem épp a leggyorsabb a reakció időm...- ha szabad megjegyezni, a kaja kómából se lett semmi... most belül zokogok.

– Értem- elkuncogta magát, majd megint rám emelte tekintetét.- Csak a találka miatt jöttem. Nem kerestél.-megforgattam a szemeim, majd válaszra nyitottam számat.

– Ha nem keresnem, az magáért beszél. Ezt még egy debil csiga is megérti!

– Csak egyszeri alkalom.- nagyot sóhajtottam, és meghoztam egy újabb rossz döntést.

– Rendben. Elmehetünk ebédelni. Semmi puccos hely, és délután 2-re haza hozol, vagy teszek róla, hogy a lábai között himbálózó kukacot többé ne tudd használni!- erre csak elnevette magát, és bólintott. Én le mentem a lépcsőn, ki nyitottam az ajtót, és újra szembe néztem a mai programmal...

– Mehetünk?- nyújtotta felém a kezét.

– Ja- elmentem mellettem és adtam neki egy pacsit. Be tessékelt a kocsiba, és elvitt valami étterembe. Nem volt csicsás, de nem is állt messze tőle. Ahogy leültünk, jött is a pincér. Lars persze helyettem is rendelt.... Mínusz 5 pont.

– Nos, tehát. Hogyan telnek napjaid?- nem hinném, hogy érdekli.

– Ha csak ezért hívtál ide, én akár mehetek is.- villantott rám egy hamis mosolyt... mínusz 5 pont! Vigyázz, te szerencsétlen. 20 pontod van, és csak úgy szórod kifele az ablakon.

– Persze nem csak ezért. Csak el szerettem volna mondani, hogy nagyon megkedveltelek, és szeretném, ha adnál nekem egy esélyt...- Igen? Na lássuk!

– Mit szeretsz te bennem annyira?- nem terveztem neki semmit sem adni egy jobb egyenesen kívül.

– Hát... a mosolyod, a selymes hajad, a bőröd illatát.- istenem, de Izaura tv.

– Ugye tudod, hogy nekem barátom van?- hajoltam kicsit közelebb hozzá.

– És mégis ki lenne az? Nálam biztos nem jobb.- te köcsög egoista.

– Az öcséd a szerencsés- vigyorodtam el ördögien. Nem nagyon lepődött meg, szerintem tudott róla... különben most nem lennék itt. Éés igazam volt. Pár másodpercig tartott csupán a mosolya.

– És miért ő? Miért jobb, mint én? Mondd meg!- egy kicsit megijedtem, mikor rám kiabált.- Válassz engem.

– Kicsit magadba nézhetnél. Vagy talán sértené az egodat? Komolyan, mintha egy kis iskolás ülne előttem.- azzal felálltam az asztaltól, és kiviharzottam az étteremből. Gyalog indultam haza. Volt időm gondolkodni. Lars pont olyan sejtbomlasztó ember, ahogy Den leírta. Mire haza értem, elég éhes lettem, szóval a fél hűtő fel falatozása.... Fel zabálása után elmentem lezuhanyozni. Azután megetettem aszpikot, és vártam, és vártam, és vártam.... Így ment egészen 15:23-15:28-ig.... Gondolkodni kezdtem, mit csináljak a maradék időben. Úgy emlékszem, hogy van nekem olyan itthon, hogy bilincs, ostor, kötél meg miegymás.... És végül úgy döntöttem, megkeresem azt a rég nem látott dobozt. Kit áltatok? Pontosan tudom, hogy hol van, mik vannak benne, és mikor használtam utoljára. Nem mintha hiányolnám. Áá dehogy. Gyorsan fel szaladtam a szobámba, ki nyitottak a nagy 2 ajtós szekrényem, és kikotortam az aljáról a fekete dobozt. Vissza tipegtem a nappaliba, és ki nyitottam. Ki pakoltam belőle mindent. Magamra aggattam egy csipke tangát, egy nyakörvet pórázzal, egy cica fület, és valahogy össze hoztam, hogy egy fekete szőrös bilincs zárja is kattanjon a csuklómon. Amint be kattant a zár, nyílt az ajtó, és Deniel lépett be rajta. Ahogy megpillantott, egy kacér, perverz mosoly jelent meg a száján. Lassú, de határozott léptekkel indult meg felém, én pedig ott térdeltem előtte a földön, teljesen kiszolgáltatva kéjenc vágyainak...

– Megjött apuci, cicám!

Remélem tecccccet XD