Egy kicsit másképp ✔️

16. oldal

˝– Csak az enyém vagy! Nem engedlek át neki.- adott egy puszit a nyakamra, majd fejét is a vállamba temette. Minden egyes szuszogása után, a levegő lágyan simogatta bőröm, minek hatására teljesen kirázott a hideg. Én tényleg bele szerettem... várjunk csak... ez egyre nehezebb... HÉ! Ez bealudt!!!˝

Nem sokáig bírtam, engem is elnyomott az álom. Másnap reggel sajgó nyakkal ébredtem. Mintha kétszer tarkón vágtak volna... egy székkel... ami vasból van. Nem sokig tudtam erre gondolni, mivel még mindig Den ölében ültem. Azt se tudom, hogy voltam képes így aludni. Lassan kimásztam a karjai közül, majd elfektettem a kanapén. A konyhába sétáltam, és felraktam egy kávét. Mikor vissza mentem, levágtam magam a fotelba, és az alvó fiút kezdtem elemezni. Minden porcikája a lehető legmocskosabb módon csábított.

– Ha nézel, nem tudok aludni- nyitotta ki szemeit, én pedig majdnem szívrohamot kaptam.

– Ne ijesztegessé!- vágtam hozzá egy kisebb díszpárnát.

– Nem állt szándékomban... csak talán egy kicsit.- mosolygott rám azzal az ártatlan vigyorával.

– Én meg higgyem is el, mi?- azzal felálltam a bögrémmel együtt, és kivánszorogtam a konyhába. Hiába próbáltam kiverni....a fejemből, még mindig magam előtt láttam az alvó arcát. Az elnyíló ajkait, a lassan fel-le emelkedő mellkasát...

– Scott... -hangja kicsit félénk volt. Nem jött beljebb, megállt a küszöbön.

– Mondjad!- furcsa volt nekem ez a gyors hangulat váltás.

– Ugye nem akarsz találkozni a bátyámmal?- Isteneeeeeeeem!!!

– te most komolyan ennyire értetlen vagy, vagy direkt csinálod?- fordultam felé a székkel.- Nem. Nem fogok vele találkozni, de ha ennyiszer megkérdezed, lehet, megváltozik a véleményem.- húztam fel az orromat.

– Na azt próbáld meg!- egy szempillantás alatt mellettem termett. Két lábam közé állt, és homlokát az enyémnek döntötte.

– Mi az?- látom rajta, hogy gondolkodik valamin.

– Az enyém vagy... igaz?

– Igen- fogalmam sincs, hova akar ezzel kilyukadni, de valahogy most olyan sebezhetőnek tűnik. Kifújta az eddig benn tartott levegőt, majd a szemembe nézett.

– Nem akarom, hogy más akár egy újjal is hozzád érjen. Én akarlak érinteni, én akarlak csókolni. Nem engedlek át másnak.- az elmúlt 21 évem alatt senki nem mondott még nekem ilyet. Nem kicsit lepett meg. Gyengéd csókot nyomtam ajkaira, majd homlokon pöcköltem.

– Túl féltékeny vagy!...Pedig nincs is kire!... De köszönöm.- mikor rá néztem, halványan elmosolyodott és a szemeiben mintha felismerés csillant volna.

– Igaz is! Tegnap azt mondtad, engem szeretsz!- húzta ki magát... Komolyan. Olyan mint egy óvodás, aki a ló alakú gyurma kutyájával dicsekszik.... Tök aranyos.

– Igen... de te nem mondtad ki.- húztam egy kicsit az agyát.

– Szerinted nem egyértelmű?- előrébb húzott a széken, és nekem nyomta merevedését.

– Tudom, hogy szeretsz a gatyádban sátrazni, de ez kicsit most teljesen más téma.- nevettem el magam.

– Jól van na! Tessék! Szeretlek!... Nagyon, nagyon. De most akkor csinálsz nekem kaját... igaz?- egy kisebb sóhaj kíséretében rá emeltem a tekintetem.

– Nem is tudom...

– Jó, akkor mondom másképp. Asszony, csinálj kaját! Éhes az urad!- az utolsó 2 mondatra elmélyítette a hangját, és komoly fejjel kezdett bámulni.

– Hö! Álljunk csak meg egy hangya fosra! Ki mondta, hogy te leszel felül?- hisztiztem.

– Hát én! Te meg alul nyögdécselsz majd!- hajolt közelebb. Megfogtam az orrát, és hátrébb toltam.

– Akkor szarjál sünt! De egyszer biztos, hogy megrontom azt a foghagyma segged!- azzal neki álltam reggelit csinálni. Igazából még sosem gondolkodtam úgy konkrétan azon, hogy ki lenne a domináns... ő szűz. Mármint pasi téren. Ezáltal tapasztalatlan. Én nem vagyok szűz, de az exeimnél is én voltam alul legtöbbször...áááá! Hagyom a picsába! Nem mintha nem lennék képes neki ˝behódolni˝. Igen hasznos gondolat menetemnek hála majdnem oda égett a reggeli is. Miután ettünk, és el vonultam a dolgozó szobámba. Nem telik el fél óra, nyikorogva kinyílik az ajtó, és Den settenkedik be rajta. Óvatosan kiemel a székből, leül, majd az ölébe ültet.

– Olyan sunyi vagy, hogy az már fáj!- szólalok meg, mikor nagy helyezkedésem közepette megérzem a vigyázzban álló kicsi Dent... ami nem is kicsi... Érzem, ahogy bele mosolyog a nyakamba, és az érzékeny bőrt kezdi csókolgatni, szívogatni.

– Kellett neked bele szeretni egy kanos állatba.- kezét végig húzta a mellkasomon, egy kicsit elidőzött az alhasamnál, majd kezét a nadrágomba vezette...

Tudom, eltűntem. Sajnálom. Nincs mentségem. De most szerintem majd több időm lesz írni, és még az is lehet, hogy be hozom a lemaradást. Még egyszer bocsi, és köszönöm annak aki végig olvasta ezt is...XD