Eltitkolt Vonzódás ~Taehyung ff.~

1.

Végre újra kint,három év börtön után. De nem teljesen egyedül mert mellém basztak egy testőrizét,aki mellesleg lány. Rohadt idegesítő. Meg tudom én magam védeni, nem kell mellém egy hülye picsa.

- Kim Taehyung szedd a lábad!

- Te nekem ne parancsolgass...ribanc..

- Micsoda?

- Semmi - mosolyogtam gúnyosan.

- Na idefigyelj Kim Taehyung. Velem normálisan beszélj mert rohadtul nem vagyunk egy szinten.

- Jól mondod. Én okosabb vagyok nálad - kacsintottam.

- Ülj be a kocsiba! MOST!!! - kiabált.

- Jólvanna - röhögtem.

Amúgy imádom felhúzni az emberek agyát. És ez a kis csaj most pont kapóra jön.

- Még a lakásomon is velem leszel?

- Igen. - mondta szemrebbenés nélkül.

- Hát ez kész..

- Nem kellett lányokat erőszakolgatnod.

- Mitha te nem lány lennél.. - mosolyogtam.

- Talán vissza akarsz a börtönbe kerülni?

Erre csak elhallgattam.

- Én is így gondoltam. - majd megérkeztünk a lakásomhoz.

Rég nem láttam már. Mindent benőtt a gaz. A csaj előkotorázta a kulcsom amit nemértek,honnan tudta hogy a lábtörlő alatt van. Benyitott de szörnyű volt a látvány. Minden tiszta por és pókháló.

- Nehogy azthidd hogy én itt leszek veled. Csak a cuccaidért jöttünk.

- Mi?

- Vagy talán szeretnél takarítani?

- Nem. - forgattam meg szemeim,majd elindultam a szobám felé. Nem volt valami sok cuccom de a Jungkookkal készült bekeretezett képem nem hagytam ott. Még mindig fájt,hogy otthagyott azért a hülye Jiminért,pedig én ezerszer jobb vagyok nála. Szerintem 3 év alatt sem engedte meg neki Jimin,hogy megfektesse. Ha még egyáltalán együtt vannak.

Erre a gondolatra elnevettem magam.

- Talán megbolondultál? - kérdezte a lány.

- Már megbocsáss de rohadtul nem ismersz akkor meg mi a gyásznak szólogatsz be nekem? Ennyire élvezed a dominanciád?

- Lehet. - vonta meg a vállát majd kiment. Gyűlölöm,komolyan és még viseljek el vele három rohadt hónapot. Szerintem holnap lelövöm magam,vagy őt.

Talán mellettem fog aludni? Vagy még fürdés közben is ott lesz? Vagy mi? Ilyenkor annyira bánom amiket tettem. És egyszerűen nincs senkim akinek ezt elmondhatnám,akire számíthatnék,aki mellettem lenne vagy bármi. Egyedül vagyok. Eldobtam magamtól mindenkit,csakmert az én érzéseim fontosabbak holmi barátoknál. Pedig ezek a holmi barátok most mennyi sokat is érnének. Vagy legalább egy lány aki szeret,aki várt volna rám.

De amíg bent voltam,soha nem jött el hozzám senki. Szerintem azt senki nem tudja elképzelni,hogy mennyire fájhatott. Látni azt,hogy a cellatársam családja minden héten eljön hozzá,és alig várják már hogy megérinthessék és átöleljék. Igen ez Korea. A börtönökben nincs semilyen fizikai kontaktus. Legyen az egy ölelés vagy egy puszi. Egy üveglapon keresztül láthatod a szeretteidet akihez addig hozzá sem érhetsz míg ki nem engednek.

Szóval igen. Egyedül vagyok. Vagyis voltam idáig. Nem is bánnám,csak annyi,hogy rohadtul irritál és idegesít. Egyszerűen minden mozdulatomhoz odaszúr egy szívós megjegyzést. Mutatom én a kemény oldalam de nem fog sokáig tartani.

Összepakoltam a cuccaim majd visszaültünk a kocsiba. Csak mentünk és mentünk. Már Szöult régen elhagytuk,majd egy jó két óra múlva beértünk egy városba. Amit miután jobban megfigyeltem,rájöttem,hogy ez Daegu. A szülővárosom. Rég jártam már itt. Kábé öt éve.

- Itt fogsz..fogunk lakni. - mondta a számomra utálatos lány akinek mellesleg még a nevét sem tudom,egy luxus ház előtt megállva.

- Ezt komolyan a börtön finanszérozta?

- Csak addig ameddig megfigyelés alatt vagy. Tekintsd egy kisebb nyaralásnak.

- Veled? Ezt te sem gondoltad komolyan.. - nevettem fel.

- Takarodj befelé.

- Heló,heló mi ez  a hangnem cicus?

- Kim Taehyung kontrolláld magad. - nézett dühösen a szemembe.

- Mert milesz? Megbüntetsz? - húztam mégnagyobb mosolyra a szám,de erre jól pofon vágott.

- Én nem a játszópajtásod vagyok,remélem megjegyezted. - kacsintott.

Na itt is lenne az első rész. Hogy tetszik? Persze lesznek majd ennél izgalmasabb részek is de első résznek szerintem ez pont megfelel. Kommentben várom a visszajelzéseket!💕
Ha tetszett nyomj egy VOTE - ot!😊💕