Szerelmi Háromszög

12

Taylor

Justin 5 körül ment el, mert kezdődött a műszakja. Szorosan magához ölelt, majd megkérdezte hogy reggel hányra jöjjön értem. Figyeltem ahogyan beül a kocsijába majd elhajt. Megint egyedül voltam otthon. A szüleim a hétvégén indulnak a hosszú üzleti útjukra, ezért elmentek bevásárolni. A hosszú üzleti út azt jelenti hogy körülbelül 2 hónapig nem látom őket. Eddig még sose aggasztotott ennyire a dolog, hogy hónapokat kell egyedül lennem itthon, de amióta ezeket a fura leveleket kapom egyre inkább paranoiás leszek.
Kulcsra zártam az ajtót majd felmentem a szobámba és megírtam a leckéimet. Negyed nyolc volt amikor mindennel végeztem, de még nem voltam fáradt. Kinéztem az ablakon, a nap épp lemenőben volt, szóval még nem volt teljesen sötét odakint. Felvettem a székemről a kapucnis pulcsimat, Majd belebújtam. Elvettem a telefonomat és húztam egy edzőcipőt. Amikor kiléptem az ajtón a hűvös levegő megcsapta az arcom, de ez sem tántorított el a sétámtól. Elindultam balra, az erdő felé. Útközben bedugtam a fülesemet és úgy sétáltam le azt a 2 kilométert az erdőig. Az erdő szó hallatára nem kell egy Alpesi erdőre gondolni, a mi kis erdőnk itt annyiból állt hogy volt egy ösvény amin ha végig sétáltál eljutottál egy kis tóig. Ez a tó jelentette ennek a negyednek a megkönnyebbülést, nyáron szinte minden kisgyerek itt töltötte el a szabadidejét. Amikor ráfordultam az ösvényre egy új smsem érkezett, Kimtől.
Nagyon-nagy buli van Jeremyéknél, csajszi! Nem jössz?
Szinte gondolkodás nélkül írtam válaszként hogy Nem.
Zsebre vágtam a telefont majd békésen folytattam a sétámat. Az ösvényt helyenként ágak meg kövek keresztezték. Amikor megpillantottam a tavat, melegség töltött el hiszen gyerekkoromban én is sokat időztem itt. Aztán egyszer csak egy kéz nehezedett a vállamra én pedig sikoltozni kezdtem. Nem tudom mi ütött belém, a víz egyből kivert és eszeveszettül rohanni kezdtem. Nem mertem hátranézni, mert tudtam hogy akkor csapdába kerülök. Addig szaladtam, míg orra nem estem egy kiálló kőbe. A térdemnél felszakadt a nadrág és éreztem ahogyan valami meleg csurog lefelé a lábamon. Vér. Feltérdeltem és mászni kezdtem de a térdem annyira fájt hogy felszisszentem. Az egyik fülesem kiesett a fülemből, ezért tisztán hallottam ahogyan valaki nehéz léptékkel jön utánam. Nem akartam megfordulni, mert nem akartam látni az arcát, bárki is volt az. Ha most meghalok inkább az erdő legyen az utolsó emlékem, ne pedig a gyilkosom arca. Egyre szaporábban vettem a levegőt, a léptek zaja egyre közelebbről jött.
-Taylor?-kérdezte hirtelen egy kásás hang, ami pont olyan volt min Jadé. A testemet melegség árasztotta el és felsóhajtottam. Jad mellém ért majd letérdelt.-Taylor?-felnéztem rá. Fehér ujjatlan atlétát viselt, ami különösen kiemelte a kidolgozott karját és fekete melegítőnadrágot.-Jézusom, miért vágsz ilyen rémült képet?-simított végig az arcomon, mire akaratlanul is felsóhajtottam. Még mindig a kidolgozz izmain legeltettem a tekintetem. Jad lejjebb vezette rajtam a tekintetét, majd megérintette a térdem.-Ezt fertőtleníteni kell!-mondta miközben én még mindig bágyadtan ültem a vizes avarban.-Elmondanád végre mit csinálsz itt ilyen későn?-nézett összeszűkült szemekkel.
-Későn? Mennyi az idő?
-Kilenc.
-Az még nincs is későn!-legyintettem de Jad nem tűnt valami meggyőzöttnek.
- Akkor sem kéne ilyenkor, egyedül kint mászkálnod az erdőben!-emelte fel a hangját, mire összerezzentem. Egyik keze még mindig a térdemen volt, és a hüvelykujjával körkörös mozdulatokat írt le rajta. Érintése alatt bizseregni kezdett bőröm, ezért elhúztam onnan a lábam és megpróbáltam felállni.
-Várj!-mondta miközben a fejét ingatta.-Hadd segítsek!-már az egyik lábamon álltam, Amikor hirtelen felkapott az ölébe.
-Tegyél le!-mondtam ösztönösen, pedig kifejezetten élveztem ezt a helyzetet. Jézusom, Taylor! Azonnal hagyd ezt abba!
Jad rám se hederített, visszafelé indult az ösvényen.-Kérlek!-néztem rá kiskutya szemekkel. Morgott valamit az orra alatt aztán óvatosan a földre helyezett. A sérült térdem megbicsaklott ezért ösztönösen Jad kezébe kapaszkodtam. Elkapta a kezemet és a vállára helyezte. Egyik kezét átvezette a derekamon és rám nézett.
-Így már jobb?
-Igen.-mondtam miközben a sötét szeméibe néztem. Lassan elindultunk az ösvényen. Jad talpa alatt megreccsent egy ág, én pedig majd' szívrohamot kaptam. Jad hahotázva közelebb húzott magához majd vállba bökött.
-Csak nem félsz?-kérdezte én pedig rosszallóan felé sandítottam.
-Te hogy-hogy nem vagy a buliban?-kerdeztem amikor már kiértünk az útra.
-Nem volt kedvem hozzá...-mondta miközben az utat nézte.
- Akkor mihez volt kedved?
-Hmm...Lányok ijesztgetéséhez, az erdőben.-mondta vigyorogva, mire én is elmosolyodtam. Lassan bicegtem a járdán, Jad pedig ugyanúgy simogatta a hüvelykujjával a derekamat, mint az előbb a térdemet, ami megnyugtatott. Amikor a házunk elé értünk, kibújtam az "öleléséből" és már készültem volna megköszönni a segítséget, amikor ő elindult az ajtó felé.
-Hova mész?-kérdeztem meglepődve.
-Fertőtleníteni a sebedet.-mondta nyugodtan az ajtó előtt állva. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, annyira meglepett a kijelentése. Jad féloldalasan elmosolyodott és elindult felém. Ha tehettem volna, elfutok a másik irányba de sajnos a lábam itt tartott. Amikor odaért hozzám, megint felvett az ölébe.
-Jad! Tegyél le!-sipítozram és erősen a vállába ütöttem amire csak elvigyorodott. Hát szép!
-Hol a kulcs?-kérdezte még mindig engem tartva az ölebén.
-A farzsebemben.-mondtam önelégülten, hiszen tudtam hogy onnan úgysem veheti ki és kénytelen lesz letenni. Jad keze a hátamról a fenekemre csúszott amire felnyikkantam. Benyúlt a zsebembe, majd kínzó lassúsággal kihúzta a kulcsot. Aztán az ujjai befordultak és belemarkolt a fenekembe amire felnyögtem. Elhűlten kaptam a kezem a szám elé, és éreztem hogy az arcom egyre vörösebb lesz. Jad felmordult majd a zárba dugta a kulcsot, én meg azt hittem ott helyben elájulok. Felnyögtem Jad érintésére! Jézusom! Ez. Nagyon. Gáz!! A zár kattant majd Jad óvatosan letett a földre és maga felé fordított. A lábaim alig álltak a földön, azt hittem ott helyben seggre ülök. Felnéztem a szemébe, de a szemem megakadt az ajkán. Ösztönösen megnyaltam a számat amire Jad ajkai szétváltak. Ennek nagyon nem lesz jó vége! Üvöltötte egy hang belülről, de nagyon távolinak tűnt. Jad az arcomhoz nyúlt és az állam alá csúsztatta a kezét. Megfog csókolni! Megint! A pillangók a hasamban tangózni kezdtek de az agyam egyre jobban csak azt kiabálta bentről hogy hajoljak el előle. A testem pedig egyre jobban kívánta Jad érintését és puha ajkát. A szája már csak pár centire volt az enyémtől. Behunytam a szemem amikor már a lélegzetét a számon éreztem. Felsóhajtottam és megszólaltam.
-A fertőtlenítőszer a garázsban van.-a hangom megremegett. Istenem, Taylor de hülye vagy! Kiáltotta a testem miközben az agyam örömtáncot járt. Jad elvette a kezét az arcomról és elhűlve hátrált pár lépest, majd bólintott és bement a garázsba. Nem tudtam eldönteni, hogy most helyesen cselekedtem-e...De nem tehettem ezt Justinnal. Leültem a lépcsőre és ott vártam Jadet.

Jad

Kinyitottam az ajtót ami a ház oldalán volt és a garázsba vezetett. Beléptem a helységbe ée felkapcsoltam a villanyt. A hajamba túrtam és erősen meghúztam a tincseimet. Legszívesebben a falba öklöztem volna, de megkellett keresnem a kötszert Taylornak. Olyan közel voltak már azok a puha ajkai, de megmakacsolta magát. Ha nem lenne már az a kibaszott Justin (vagy ki) már rég a karjaimban tudhatnám Taylort. Láttam rajta, hogy ő is akarja. Akar engem. Megkerültem egy biciklit és a polchoz léptem. Félrelöktem pár csavarhúzot és csavaros dobozt. Mögöttük ott lapult az elsősegély doboz. A hónom alá csaptam és kibaktattam a garázsból. Taylor ugyanott ült ahol hagytam és maga elé meredt. Imádtam ilyenkor nézni, ugyanis amikor erősen töprengett valamin, csücsörített. Órákon keresztül eltudtam volna gyönyörködni benne. Vajon min gondolkodik ennyire? Nem tudtam szó nélkül hagyni.
-Tudtad, hogy amikor erősen koncentrálsz, csücsörítesz?-vakkantottam oda hozzá. A félhomályban is láttam, hogy elpirul és az ajkához kapja a kezét. A barátja is ennyire zavarba tudja hozni? Odalépdeltem hozzá és letérdeltem elé. Kivettem a dobozból egy kis betadint és egy vattapamacsra csepegtettem belőle egy keveset. A térdéhez érintettem,majd a szemébe néztem.

-Ez egy kicsit csípni fog!-szorította meg anya a kezemet, ami a lábam mellett lógott. Összeszorítottam a fogamat és úgy tűrtem ahogyan fertőtleníti a sebet.-Apád nagyon mérges lesz ha meglátja a biciklit, Jad!-korholt le miközben még mindig a sebet tisztította. Elfintorodtam amikor apára gondoltam. Tudtam, hogy elfog verni. A biciklire néztem aminek a váza teljesen elferdült.
-De hiszen az az autó tehet róla!-könnyek csípték a szemem.-Ha nem az utolsó pillanatban kanyarodik ki az útra...
-Jad! Apád óvva intett, hogy az autókra különösen figyelj! Nagyobb bajod is lehetett volna!-az egyik könnycsepp utat tört magának és lassan folydogált végig az arcomon.-Jajj, kincsem!-húzott oda magához anya, amikor meglátta a könnycseppett. Átöleltem a nyakát és az arcomat a vállába fúrtam.-Ne aggódj! Majd elintézem a biciklit, és apa nem látja meg!-csitítgatott, pedig tudtam hogy apám megtalálja a biciklit.

A sejtésem beigazolódott, aznap éjjel apám bejött a szobámba és halkan becsukta maga mögött az ajtót. Anya és Emily már rég aludtak, de én nem tudtam. Vártam, hogy jöjjön. Hallottam az övnek a csörömpölését. A testem összerezzent. Nem ez volt az első alkalom, hogy elvert.
-Jad!-szólt azon a rémisztő hangján, ami egy 6 évest halálra rémiszthetett.-Kelj fel!-rázta meg a vállamat. Úgy tettem mintha aludnék, csak hogy később következzen be a bűntetés.-Jad!-sziszegett. Kinyitottam a szemem és felültem. Leguggolt elém és az övet a térdére fektette.-Mi történt a bicikliddel, Jad?-vont kérdőre. A kezem reszketni kezdett.
-Én...csak...-dadogtam össze vissza valamit.
-Értelmes mondatokban beszélj, fiam!-csapott mellém az ágyra.
-Beleestem az árokba.-vallottam be végül. Apám keze ökölbe szorult, majd az arcán egy ér ugrálni kezdett.
-Tudod én mennyit dolgoztam azért, hogy megvegyem neked azt a rohadt biciklit?-a remegés végig haladt az egész testemen. Nem várt tovább felállt és már tudtam mi következik. Intett, hogy nyújtsam ki a kezem. Félve, de kinyújtottam. Tudtam, hogyha nem engedelmeskedem nagyobbat üt. A magasba emelte az övet, majd lesújtott a tenyeremre. Összeszorítottam a számat, hogy nehogy felsikoltsak. Ezt még megismételte nyolcszor. Amikor végzett, lehajolt hozzám és a vállamra tette a kezét.
-Ezt a te érdekedben teszem, Jad!-majd kiment. Mindig ezt mondta, minden egyes alkalommal. Magamhoz szorítottam a tenyeremet és sírva az ágyra borultam.

Megráztam a fejem és inkább Taylor térdét néztem miközben ezek az emlékek átsuhantak a fejemen. A feszültség átvette az uralmat a testem felett, és erősebben nyomtam a pamacsot Taylor térdéhez, mire felszisszent.
-Ne haragudj!-mondtam. Már ösztönösen közelebb hajoltam a térdéhez, hogy csókot nyomjak rá de félúton megálltam és elkezdtem fújni a sebet. Nem tudtam uralkodni önmagamon, ha a közelében voltam.
Miután áttöröltem az egészet, felnéztem Taylorra és egy apró mosolyt küldtem felé. Lesütötte a szemét majd halkan megszólalt.
-Köszönöm! Tényleg...-nézett fel a szemembe.-Simán ott hagyhattál volna...-megint elpirult.-Mégegyszer kösz!-bólintottam majd felálltam.
-Betudsz menni?-bólintott majd felállt és határozott léptekkel bement.
-Jó éjt!-intettem majd megfordultam és folytattam a kocogást. Éreztem a tekintetét a hátamon. Elvigyorodtam. Tudtam, hogy bámul.

Sziasztook💝
Tudom, megint nagyon sokat késtem a résszel...de most elkezdtem egy másik sztorit is, és arra összpontosítottam..és ez sajnos háttérbe szorult🙄
Remélem tetszett a rész❣Ha nem akkor nyugodtan eláshattok, mert megérdemlem😂🤷‍♀️
Ha van kedvetek lessétek meg az új sztorimat is, ami egy fanfiction és egy írtó helyes pasiról szól😏
Nemsokára jelentkezem🙋‍♀️Addig is kellemes nyári szünetet mindenkinek!!❣❣