Szerelmi Háromszög

Késő esti randevú egy pincérrel?!

"Késő este lehetett amikor felkeltem. Pontosabban arra keltem fel, hogy valaki az arcomat cirógatta.

-Szia.-simított végig az arcomon."

Lassan kinyitottam a szemem és elkaptam Jad kezét az arcomról.
-Hogyan jöttél be?-néztem rá rémültem.
-Nem ártana néha bezárni az ajtót...-nézett vissza rám kissé cinikusan. Felültem és felhúztam magamhoz a térdem. Az ágyam körül mindenfelé papírzsepik hevertek meg egy üveg Nutella. Jad felvette a Nutellát az éjjeliszekrényemről és szemügyre vette.
-Depi?-nézett fel rám kissé szomorkásan. Simán rávághattam volna, hogy "igen!" de nem akartam róla beszélni. Felálltam az ágyamról és az ablakomhoz sétáltam.
-Mióta vagy itt?
-Elég ideje ahhoz, hogy lássam, hogy min mész keresztül.
-Miért? Min megyek keresztül?-kérdeztem vissza mint valami rossz kamasz. Jad odasétált az ablakhoz és a vállamra helyezte a fejét.
-Én nem akartam fájdalmat okozni neked...Csak tudod Tiffany elég hisztis...-nem érdekelt a kamu sztorija amit most csak azért talált ki, hogy én a karjaiba ugorjak. Letoltam a fejét a vállámról és a bejárati ajtóhoz siettem.
-Jó éjt!-intettem az ajtó felé, hogy vegye már észre magát és menjen haza. Jad meglepetten kisétált az ajtón. Én löktem egyet rajta és bezártam az ajtót, nehogy mégegyszer egy ilyen előfordujon.

------------------------------------------------------

-Itt 9 múlt 20 perccel...-mondtam anyának a telefonba.-Jó éjt!-búcsúztam el apától is. Leraktam a telefont és felnyitottam a laptopom fedelét. Egy kis esti tumblr sosem árt...Kiültem a teraszra egy forró kakaóval és tumbliztam. Lefelé tekertem a sok depressziós és önmagukat hibáztató idézet között. Sosem voltam az a nagyon depis típus de ezeket már elég durvának találtam...Pont felakartam hívni Kimet amikor rezegni kezdett a telefonom.

"Jad: Ráérsz?"

Már majdnem rávágtam, hogy "igen. miért?" amikor észrevettem, hogy kiesett a zsebemből a pincérfiú száma. Bepötyögtem a számot és tárcsáztam. A 3. csengés után egy kellemes hang szólt a telefonba:
-Szia. Kivel beszélek?-kérdezte kedvesen.
-Szia, Taylor vagyok. Még régebben a bárban adtad meg a számod a kólám mellé...-a hangján érezni lehetett, hogy elmosolyodott.
-10ig dolgozok, odajössz a bárhoz?-Oo szóval randira hív...
-Aha, akkor 10kor a bárnál.-örültem, hogy végre kimozdulok.

------------------------------------------------------
Pontosan 10kor szálltam ki a kocsimból. Egy egyszerű polót megy egy szakadt farmert vettem fel a Conversem-mel.

-Szia!-sétált oda hozzám lazán a pincérfiú akinek még a nevét sem tudtam. Rajta is kb ugyanilyen "szett" volt mint rajtam. Mikor odaért hozzám gyengedén átölelt és magamba szivhattam az illatát ami megnyugvásra késztetett.-Még be sem mutatkoztam...Justin.-nyújtotta felém a kézet.
-Taylor.-ráztam meg a kezét.-Justin mint Justin Bieber?-kérdeztem nevetve. Justin nevetve átkarolt.
-Nem. Justin mint Justin Raynold's. Nagyon-nagy baj, hogyha inkább a parkban fogunk sétálni? Semmi kedvem nincs bemenni a bárba egy ilyen szép lánnyal mint te...A végén még valaki lecsapna a kezemről.-én is nevetve belékaroltam és így sétáltunk az éjszakában.
-Na és mesélj valamit magadról...-mondta Justin.
-Háát...17 vagyok, a városbeli gimibe járok...-nem nagyon tudtam magamról mit mondani.-Te jössz!-böktem felé.
-18 éves vagyok, a suli mellett még dolgozok is, hogy tudjam fizetni az albérletet. A szüleim franciák, ezért lett a nevem is Justin, olyan franciásan kell kiejteni de persze itt elamerikaisodtam és Justin lettem mint Justin Bieber.-mindkettönkből kiszaladt a nevetés.
-Mi vonzott Amerikában, hogy ott hagytad Franciaországot?
-16 évig bougetten és croissanton éltem. Kellett a változás. Itt Seattle-ben megtaláltam mindent ami változást jelentett számomra...Anyáékat picit sokkolta,  hogy egy bárban fogok dolgozni de máshol nem volt munkalehetőség...na de elég lesz az én életemből. Mi van veled?
-Velem?-kérdeztem vissza. Justin biztatóan bólintott egyet.-Nos, anya és apa valami New York-i vállalatnak a tagjai, szóval az év 365 napjában utaznak. Kéthetente néha hazajönnek egy hétvégére de hétfőn már utaznak is vissza. A suliban sosem találtam a helyem, most is én vagyok az osztály "strébere" én vagyok az akinek mindig kész van a matekházi vagy aki kivülről fújja a kémiát.-a kémiáról eszembejutott Jad meg az üzenete.-Egy barátnőm van az osztályból, Kim. Ő az aki megért engem és elfogad úgy, ahogyan vagyok.
-Ő volt veled múltkor a bárban?
-Aha.-kicsit fura volt egy ezer idegennek így elmondani mindent. De jól esett. Justin megállt és szembefordított magával.
-Hé...-emelte fel az állam-Nem baj az ha valaki okos. Én is strébernek számítok, minden évben megkaptam a suli "év-kitűnője" díjját...-Justin magához húzott és átölelt. Olyan jó volt csak úgy ölelkezve állni.

------------------------------------------------------
Elég későre járt amikor már visszasétáltunk a kocsimhoz. Justin búcsúzóul megölelt és belepuszilt a hajamba.
-Szép este volt...csinálhatnánk máskor is ilyet.-Justin aranyosan rám mosolyogott én csak biccentettem egyet mert nekem is tetszett az ötlet. Még pár percig csak álltunk és néztük egymást, végül Justin elköszönt és hazament.

Negyed kettőkor feküdtem az ágyamba. Már fél álomban voltam amikor egy üzenet érkezett.

"Jad: Késő esti randevú egy pincérrel?! Jobbra nem is eshetett volna a választásod!"

Mi van?! Jad honnan tudja, hogy hol voltam és kivel?!

"Taylor: Mivan?!"

Jad nem válaszolt. 5 perc múlva megint rezgett a telefonom.

"Justin: Remélem nem keltettelek fel. Szép álmokat, matekzseni ;)"

"Taylor: Neked is :*"

Sziasztoook!
Sajnálom, hogy nem írtam egy csomó ideig csak felvételi időszak volt...de ennek már vége!
Nagyon szépen köszönöm a sok-sok "mikor lesz folyti?...stb." kommenteket! Remélem ilyen részre vártatok! :) szép hétvégét