Szerelmi Háromszög

9

". Szembe fordítottam magammal és letöröltem az összes könnycseppet az arcáról.
-Mark már nincs itt, Taylor. Ő már nem fog bántani, nem hagyom."

Taylor

Kinyitottam szemem és éreztem, hogy megvannak dagadva a sok sírástól. A kanapén feküdtem csak egy pléd pokróc volt rám terítve. A faliórára néztem ami 6:48-at mutatott. Lelöktem magamról a pokrócot és a konyha felé indultam. Jadnek nyoma sem volt a házban.

-Jó reggelt!-mosolygott rám kedvesen Justin amikor 7:30kor ajtót nyitottam neki. Óriási puszit nyomott az arcomra és magához ölelt. Ezzel az öleléssel pár másodpercre feledésbe merült minden gondolatom. Magamba szívtam az illatát ami valami édesre és jóra emlékeztetett, nem volt vad hanem édes volt.-Mehetünk?-felvettem a táskám és a tükörbe néztem. Szerencsére a korrektor elfedte a kisírt szemeim alatt lévő táskákat. Becsuktam az ajtót és kulcsra zártam, akkor eszembe jutott Mark. Lehet, hogy nem is ő írta csak valaki szórakozik. De miért szórakozna bárki is ilyennel?-Minden oké?-nézett fel rám Justin a feljáróról.
-Persze.-mosolyogtam rá és lesétáltam a lépcsőn. Beszálltam Justin terepjárójába és még egyszer utoljára felnéztem a verandára, hogy van-e ott valaki de senkit se láttam.
-Kit keresel?-Justin mintha belém látott volna, szemei kutakodóan nézték az enyémeket.
-Senkit...-ráztam meg a fejem.-Tényleg...nem vagyok paranoiás-ezt inkább magamnak próbáltam bizonygatni.
-Hé!-Justin óvatosan maga felé fordította a fejem-Nincs okod mitől félni! Én itt vagyok neked!-és megcsókolt.

Kémia előtt még egyszer átfutottam a jegyzeteim mert Mr. Horan mániája volt, hogy minden órán feleltessen. Fel sem kellett néznem a füzetemből, hogy megérezzem Jad tekintetét magamon. Lejjebb csúsztam a széken. Jad az asztalra dobta a tankönyveit és leült mellém.
-Már aludtál amikor elmentem...én nem értem hozzád...-Jad felé fordultam és kínosan rámosolyogtam.
-Ez biztató.-a feje köré egy fekete fejkendőt kötött ami megakadályozta, hogy a tincsei a szemébe hulljanak, ám egy rakoncátlan tincs mégis belelógott a szemébe. Felemeltem a kezem és besimítottam a többé közé.-Köszönöm...-Jad értetlenül nézett rám-hogy meghallgattál.-már válaszra nyitotta a száját amikor felemeltem a kezem, mert még nem fejeztem be.-De kérlek, ez maradjon kettőnk közt, rajtad kívül senki sem tudja...még Kim se...-pedig neki mindent elmondok. Tettem hozzá magamban. Az tény, hogy Kimmel régóta vagyunk nagyon jóban de tudni kell róla, hogy iszonyúan pletykás. Jad egyet biccentett és mondani akart valamit amikor Mr. Horan csapta be maga mögött az ajtót.
-Jó reggelt!-ma is tökéletesen vasalt zakó és csíkos ing volt rajta. Leült az asztal sarkára és végigpásztázta az osztályt.-Látom teljes a létszám! Ezt megünnepelhetnénk egy dolgozattal!-örömében összecsapta a kezét és elkezdte kiosztani a lapokat.-20 perc. Jó munkát!-elolvastam a kérdéseket és  elkezdtem felírni a válaszokat. Átnéztem Jad felé aki még mindig az első kérdés felett ült. Rosszallóan csóváltam a fejem és miközben a tanár Emily asztala mellett állt (nekünk pont háttal) kicseréltem a dolgozatainkat. Jad értetlen fejet vágott de én csak megvontam a vállam. Megírtam az ő dolgozatát is gyorsan, persze nem hibátlanra. Amikor Mr. Horan megint a másik irányba nézett visszacseréltem őket és átnéztem az enyémet. Jad még mindig csódálkozva nézett rám.
-Jó, adjátok be!-előreadtuk a lapokat és Jad egy kis cetlit csúsztatott át nekem:
Miért csináltad?
Letéptem a füzetem sarkából egy kis darabot és ráírtam a választ:
Úgylátszik hiába magyaráztam neked annyit a molekulákról
Átcsúsztattam a kis cetlit a pad másik végébe és vártam amíg kibontja és elolvassa a válaszomat. Egy nagy mosollyal nyugtázta.
Ma délután?
Most randira hív? Elhesegettem a gondolatot a fejemből és már ráírtam volna a papírra a választ hogy nem! de akkor arra gondoltam, hogy miért is ne? Hiszen ez nem egy randi, csak kémiázunk.
Jó. De csak kémia!
Átcsúsztattam hozzá a lapot és kinyitottam a tankönyvem, hogy követni tudjam az anyagot.